Bemutatjuk a tanúsítóvédjegyeket

A magyar fogyasztók közül sajnos csak kevesen vannak tisztában azzal, mi a különbség egy mögöttes tartalom nélküli termékjelölés és egy tanúsítóvédjegy között. Sőt, arról sincs tudomásuk, hogy egyáltalán léteznek olyan emblémák, amelyekkel ellátott termékek minőségi garanciát hordoznak, s ezek a Magyar Szellemi Tulajdon Hivatalánál védjegyoltalom alatt állnak. 
(FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)

A FÉBÉSZ és a Teszt Plussz Online teljes körű összeállításából megismerhetik a tanúsítóvédjegyeket, ezen kívül valamennyi védjegytulajdonos nyilatkozott magazinunknak a magyartermék-rendelet és a hungarikum-törvény várható hatásairól.

A valótlan eredetjelölések nemcsak a fogyasztókat tévesztik meg, de jelentős üzleti hátrányt jelentenek a Magyar Szellemi Tulajdon Hivatalánál bejegyzett, úgynevezett tanúsítóvédjegyek kibocsátói, és a védjegyhasználók számára is. A tanúsítóvédjegy jelentésében és tartalmában garanciát ad a fogyasztónak arra, hogy az ilyen megkülönböztető jelzést viselő termék rendelkezik mindazokkal a minőségi jellemzőkkel, beltartalmi mutatókkal, amit a termék a védjeggyel magáról állít, és egy utólagos, folyamatos minőségellenőrzési rendszer is áll mögötte.

A tanúsítóvédjegyek tulajdonosai között minisztériumot, érdekvédelmi szakmai szervezetet és céget egyaránt találunk. A Vidékfejlesztési Minisztérium égisze alatt működő Agrármarketing Centrum a „Kiváló Magyar Élelmiszer” és a „Minőségi Magyar Sertéshús” védjegy, a Premium Hungaricum Egyesület a „Premium Hungaricum” védjegy, az Industorg-Védjegyiroda Kft. a „Magyar Termék Nagydíj” védjegy, a Magyar Termék Nonprofit Kft. a „Magyar termék” védjegy, a Baromfi Termék Tanács a „Magyar Baromfi” és a „Koronás Tojás” védjegy tulajdonosa és kibocsátója. Összefoglaló táblázatunkban (1. táblázat) áttekintést adunk a Magyarországon élelmiszeripari termékeken jelenleg forgalomban lévő tanúsítóvédjegyekről. A táblázat tartalmazza a védjegy emblémáját, kibocsátóját, a kibocsátás évét, a védjegyszabályzat azon passzusát, hogy mit tekint magyar terméknek, valamint feltüntettük azt is, 2012 januárjában hány termék jogosult az adott védjegyet használatára.

A tanúsítóvédjegyeket fogyasztói szempontból pozitívan kell értékelni, azzal a megjegyzéssel, hogy a védjegy követelményrendszerét maga a védjegytulajdonos definiálja, az elbírálás szempontjait és módját úgyszintén, csakúgy, mint a későbbi, folyamatos minőség-ellenőrzés gyakoriságát és mikéntjét. A védjegyek megalkotói és kibocsátói általában pályázat útján, bírálóbizottság révén ítélik oda a védjegy-jogosultságot, ami után a termék gyártója/forgalmazója használati díjat fizet. Az élelmiszeripari termékeken hazánkban megjelenő tanúsítóvédjegyek között tartalmi jelentését tekintve jelentős különbségeket tapasztalhatunk, hiszen van olyan magyar-védjegy, melynek tulajdonosa a használat feltételeként mindössze azt szabja meg, hogy a forgalomba hozó cég hazánkban legyen bejegyezve, s a termék a végleges formáját itt nyerje el. Egy másik védjegy viszont azt a terméket tekinti hazainak, amely értékének több mint ötven százalékát honi forrásból szerzi.

A jelenlegi, kaotikus helyzetben ezt a kereskedők kihasználják, hiszen számukra tulajdonképpen mellékes, a védjeggyel rendelkező, vagy a sajátgrafikás, álmagyar terméket választja-e a vásárló. A tanúsítóvédjegyek kibocsátói igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a szélesebb vásárlói rétegek számára is ismerté tegyék védjegyüket, de korunk információáradatában üzenetük nem mindig ér célba. Nekik is, és nekünk, fogyasztóvédőknek is van még mit tenniük ennek érdekében.

AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS VÁRHATÓ HATÁSAI A VÉDJEGYEKRE
Mint említettük, a vásárlónak kellő ismerettel kellene rendelkeznie, hogy ha eredetjelölést lát, tudja, védjeggyel, vagy mindössze az adott áruházlánc saját grafikájával van-e dolga. Tapasztalataink szerint a vásárlók nagy része, bármilyen magyareredet-jelölés láttán hazai (most még használhatjuk a két jelzőt szinonimaként) árura asszociál. A fogyasztó egy hipermarketben egyébként is sok időt tölt el, ezért sem módja, sem türelme nincsen alaposan szemügyre venni, egyszerű áruházi ábrát lát-e, vagy védjegyet. A „Magyar termék” védjegy a trikolóron szereplő „Magyar termék” felirattal kétségtelenül hátrányt szenved az egyedibb megjelenésű tanúsítóvédjegyekkel szemben, vagyis könnyebben összetéveszthető a kalózjelölésekkel. A védjegyek tulajdonosai számára ilyen szempontból is jelentős előnyökkel jár majd a jogszerűtlen jelölések megszűnése.

A magyartermék-rendelet rendkívüli, akár abszurdnak is nevezhető helyzetet teremthet: dacára annak, hogy a védjegyek a Magyar Szellemi Tulajdon Hivatalánál regisztráltak, a korábbi jogszabályi háttérre alapozott feltételrendszerük miatt az új rendelet életbe lépésével tartalmukban, megjelenésükben, jelentésükben egyaránt módosulhatnak, és a tulajdonosok alighanem kénytelenek lesznek átszabni védjegyszabályzatuk passzusait. A „magyar termék” új értelmezése következtében a védjegyhasználók köre szintén változhat, és akár korrekcióra szorulhat a védjegy elnevezése, de maga az embléma is.

Széman György ügyvezető igazgató, Industorg-Védjegyiroda Kft. (Magyar Termék Nagydíj):

- Sajnálatos módon, csak a sajtóból van tudomásunk arról, hogy készül a magyar termék fogalmát tisztázó rendelet. A hungarikum-törvény megalkotásának szándékáról is hasonló módon, a benyújtott törvénytervezetről pedig az Országgyűlés honlapjáról értesültünk. Közvetlenül egyik tervezetet sem jutott el hozzánk véleményezésre. Csak abban bízunk, a Magyar Védjegy Egyesület - melynek tagjai vagyunk -, bizonyára megkapta, és kifejtette a tagság véleményét. Tekintettel arra, hogy nem ismerjük a rendelet-tervezet szövegét, mindössze egy közvetett módon kapott összefoglalót, ezért nem tudunk megalapozott véleményt alkotni. Úgy vélem azonban, hogy a magyar termék fogalmának tisztázására komoly igény van, főleg az élelmiszeripar területén.

Amennyiben a magyartermék-rendelet tervezetének teljes szövegét, a felállított kategóriákat és az egzakt megfeleltetési mutatókat megismerhetjük, akkor a gyártók remélhetőleg teljesíteni tudják majd a követelményeket. A rendelet megszületésekor a Magyar Termék Nagydíj Kiírói Tanácsa a jogszabályban foglaltak ismeretében, a kívánt mértékben fogja módosítani a védjegy elnyerésére és az utóellenőrzésre vonatkozó kiírást és szabályzatot. A rendelet megjelenése előtt elnyert védjegyekre vonatkozóan a kötelezően előírt, és a védjegy-jogosultak által vállalt utóellenőrzési eljárás során kerülhet sor a harmonizációra. A hungarikum-törvény céljaival egyetértünk: minden nemzetnek szüksége van az identitását kifejező szimbólumokra, egy adott tájegységre, országrészre, készítési módra vonatkozó, adott különlegességet kifejező termékekre, azok kiemelt publikálására. Magyarországot nemcsak a paprika vagy a Rubik-kocka jelenítheti meg, hanem számos más, értékes termék is.

Célunk, hogy a hazai gyártók versenyképes és fogyasztóbarát termékeit támogassuk. Védjegyünk használatára a Magyarországon előállított, megtermelt értékükben az ötven százalékot meghaladó hazai részaránnyal rendelkező termékek pályázhatnak. Álláspontunk szerint az alapanyagok és a csomagolóanyagok származása nem annyira elsődleges szempont, ha figyelembe vesszük, hogy egy termék nemcsak fizikai összetevőkből áll, hanem jelentős mértékű az a szellemi hozzáadott érték is, amit fejlesztésben és egyebekben magyar szakemberek tesznek a külföldi alapanyagok mellé.

Dr. Molnár Györgyi mezőgazdasági titkár, Baromfi Termék Tanács (Magyar Baromfi és Koronás Tojás védjegy):

- A rendelettel kapcsolatban a minisztérium kikérte a véleményünket, amit mi meg is küldtünk részükre. Mindkét védjegyünknél a termelés egész folyamatában előírás a hazai eredet, a keltetéstől, az elsődleges feldolgozáson keresztül, a csomagolással bezárólag. A magyar árukban bízó, azt megkülönböztetetten kereső vásárlók érdekében védjegyeink vonatkozásában kifejezetten szigorú, ellenőrzési metodikájában részletekbe menő vizsgálatokat folytatunk.

Ismereteim szerint Németországban a hasonló jogi szabályozás egy olyan rendszeren alapul, mely a gyártók és a fogyasztók számára egyaránt elfogadhatóan, egy 1-től 5-ig terjedő skálán jelzi a termékek belföldi eredetének fokozatait. Ez egy minden szempontból korrekt, és jól kommunikálható szabályozás. Ezzel szemben a mi rendeletünkben szereplő meghatározások szinonim fogalmak, ezért megtévesztők.

Kecskeméti Attila, a Magyar Termék Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója (Magyar Termék védjegy):

- Az elmúlt időszakban folyamatosan zajlottak egyeztetések a minisztérium és az ÉFOSZ, továbbá más szakmai szervezetek között, és a vélemények eltérők voltak: az élelmiszeripar azt hangoztatta, felesleges a többféle megkülönböztetés, ezzel szemben az agrárágazat arra az álláspontra helyezkedett, márpedig igenis szükséges. A minisztérium ezek után úgy döntött, hogy miután a kereskedelem szereplői nem tudtak megegyezni, akkor megalkotnak más kategóriákat is. Így jött képbe a „hazai termék” és a „hazai feldolgozású termék” elnevezés.

A küszöbön álló rendelet mindenkit érint: védjegytulajdonosokat, gyártókat, forgalmazókat, fogyasztókat egyaránt. Az illetékesek felé mi közvetett és közvetlen formában is jeleztük, nem szerencsés, ha ilyen szigorú kritériumokat szabnak, mert a korábbinál lényegesen jobban behatárolják, leszűkítik majd a nemzeti jelképek használhatóságát. A védjegytulajdonosok sem tehetnek azonban mást, mint hogy igazodnak a törvényi előírásokhoz, ellenkező esetben nekik is vállalniuk kell a következményeket. A minisztérium kommunikációja ugyanis már most egyértelművé teszi, hogy a jogosulatlan eredet-jelöléseket alkalmazók szigorú büntetésre számíthatnak.

Mi tudatosan próbáljuk tartani a kapcsolatot a kereskedelem résztvevőivel, főként az áruházláncokkal, üzlethálózatokkal. Minden védjegytulajdonos, így a mi hitelességünket is kikezdi, ha megkülönböztető jelzéssel ellátott álmagyar áru kerül a polcokra, de szerencsére, a szankcióknak is köszönhetően, az áruházláncok a korábbiakhoz képest érzékelhetően sokkal óvatosabban közelítik meg a magyareredet-jelölések kérdését, és próbálnak igazodni a fogyasztóvédelmi, a jogi, az írott és íratlan etikai normákhoz. Kivételek természetesen vannak: az egyik áruházlánc még mindig használja a „magyar minőség”, egy másik pedig a „magyar termék” megjelölést. Azzal védekeznek, ha egy beszállító a termékén feltünteti a magyar eredetet, annak hitelességét ők nem vonják kétségbe, és marketing-tevékenységüket jogszerűen alapozzák erre.

Kádár Imre elnök, Premium Hungarikum Egyesület (Premium Hungarikum védjegy):

- A hungarikum-törvény meggyőződésünk és várakozásunk szerint egy magasabb szintű jogszabály, jó értelemben vett patriotizmusunk alaptörvénye. 2009-ben a Hungarikumok Parlamenti Bizottsága véleményünket és közreműködésünket kérte a törvénytervezet kidolgozásához. Tudásunk és lelkiismeretünk szerint ezt meg is tettük. Kellemetlenül érezzük magunkat amiatt, hogy ennek a törvénytervezetnek a módosított, redukált változatát a későbbiek során újabb társadalmi vitára bocsátották. Jelenlegi információnk szerint a Parlament tavaszi ülésszakán nyújtják be parlamenti vitára, de nem tudjuk, hogy milyen tartalommal. Úgy tűnik, a hungarikum-törvény érdekcsoportok csatározásának tárgya lett.

Védjegyünk a minőség-megjelenés-szellemiség hármas alkotta egységgel szimbolizálható, s az egyedülálló minőséget hordozó olyan, elsősorban élelmiszeripari, és ahhoz kötődő vállalkozások termékei viselik, amelyeknél a magyarság nemcsak üzleti szlogen, hanem tudati tényező is. A 2011. évi védjegybírálaton 22 egyesületi tagunk 61 terméke szerzett jogosultságot védjegyhasználatra.

Dr. Simon Péter igazgató, Agrármarketing Centrum (Kiváló Magyar Élelmiszer és Kiváló Magyar Sertéshús védjegyek):

- A szabályozásra mindenképpen szükség volt. A fogyasztó jelenleg számtalan hasonló logóval, elnevezéssel találja magát szemben. Bízunk abban, hogy az előkészületben lévő jogszabály mind a fogyasztót, mind a termelőt segíti majd, utóbbit azáltal, hogy azzal a termékkel kell csak versenybe szállnia, amely valódi konkurenciát jelent számára. Ahhoz azonban, hogy a kezdeményezés sikeressé váljon, véleményem szerint nem elegendő az elnevezések rendszere: azt is szükséges kommunikálni, hogy melyik elnevezés mögött milyen tartalom van, hiszen mikor vásárolni megyünk, azt nem a jogszabállyal a kezünkben tesszük.  Az elnevezések mögé mindenképpen hasznos volna vizuális tartalmat helyezni, valamint támogató jellegű kommunikáció segítségével tudatosítani ezeket a tartalmakat. Mindezt alapozhatom arra a tapasztalatra, amelyet a 14 éves Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy működtetése során szereztünk. A hosszú kifutásra példaként szoktuk említeni a Kiváló Áruk Fóruma logót, mely ugyan már nem létezik, de ismertsége - elsősorban az idősebb korosztály körében - még mindig nagy. Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy hosszú évek befektetett munkája szükséges ahhoz, hogy egy fogalom vagy védjegy mögé tartalom is kerüljön a fejekben. Az Agrármarketing Centrum évente legalább egy vagy több kommunikációs kampány keretében, számos áruházi akcióval és sok más kommunikációs aktivitással segíti a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy, és a mögötte rejlő tartalom tudatosítását. Erre évente több tíz- vagy akár százmillió forintos összegeket különítettünk el a költségvetésünkből.

A szigorú feltételeknek köszönhetően nyilvánvalóan kevesebb magyar termék lesz, amit nem érzékelek problémának, hiszen most számos olyan termék visel "magyar termék" vagy ehhez hasonló megnevezést, amely valójában nem, vagy csak néhány vonatkozásban számít annak. A három kategóriától azt várjuk, átlátható rendszer jöjjön létre, amely segít a fogyasztónak különbséget tenni. Ezzel kiküszöbölhető az a probléma is, hogy a magyar éghajlati adottságok mellett köztudottan nem termő alapanyagok felhasználásával készült termékek „hazai” elnevezéssel legyenek kaphatók: számukra a másik két kategória valamelyike biztosíthat helyet. Bízhatunk abban is, hogy a magyar alapanyagokat felhasználó hazai gyártók motiváltabbak lesznek a „magyar termék” kategória használatára, és azok is alkalmazni fogják ezt az elnevezést, akik korábban ezt nem tették meg.

A magyar fogyasztók jelenleg fogalomzavarban vannak. Ez nem is lehet másként, hiszen kaotikus a jelenlegi állapot. Meggyőződésem, hogy a jogszabályalkotással ez a folyamat még nem zárulhat le, a kapcsolódó edukatív, kommunikációs feladatokat is el kell végezni ahhoz, hogy a mindez rögzüljön a köztudatban. Egy ilyen rendszer tudatosításához idő- és anyagi ráfordítás szükséges. Ha ez megvalósul, akkor talán mindannyian tisztában leszünk azzal, mit rejt valójában egy adott termék csomagolása.