Háziállatot tartani nemcsak örömforrást jelent az egész családnak, hanem a gyermekek számára is számos olyan tapasztalattal szolgál, amelyek kedvező irányba terelhetik személyiségfejlődésüket. Ugyanakkor annak érdekében, hogy ember és állat együttélése ne csak a gazdi, de a házi kedvenc számára is élvezetes és gyümölcsöző legyen, fontos szem előtt tartani bizonyos alapelveket – hiszen ezt a kapcsolatot is két fél alkotja.
(FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)

Dr. Crespo Carlos Enrique a Tápiómenti Állatorvosi Ambulancia állatorvosa elmagyarázta: attól kezdve, hogy befogadunk egy állatot, felelősséggel tartozunk érte, kötelezettségeink vannak felé, hiszen a háziasított állatok, mint a kutya és a macska (zárt körülmények között), nem tudnak gondoskodni magukról, képtelenek ellátni és megvédeni magukat, létük attól az embertől függ, aki tartja őket. A gazdi feladata a folyamatos törődés és figyelem – az állat helyett is.

FOLYAMATOS GONDOSKODÁS
A jó gazdi nemcsak táplálja háziállatát és fedelet ad a feje fölé, hanem ápolja és tisztítja, játszik vele, társaságot teremt a számára, sőt, megóvja az egészségét. Csak az tartson állatot, aki a felelős állattartás e részfeladatait rendszeresen képes teljesíteni.

A jó gazdi nem szúrja ki kedvence szemét konyhai hulladékkal, hiszen az állatok ugyanolyan tartalmas táplálékot igényelnek, mint az emberek. Például ahelyett, hogy kutyánkat pörköltszaftban áztatott száraz kenyérrel traktálnánk, osszuk meg vele az általunk készített házi kosztot. Nyugodtan forduljunk tanácsért állatorvoshoz, hogy melyik állat számára mi a legtáplálóbb.

Felszolgálhatunk jó minőségű kutyatápot is, de legyünk óvatosak, mert sok térfogatnövelőt, szóját, festékanyagot, tartósítót tartalmazó készítmény is kapható, ami allergizáló hatású és megbetegítheti az állat emésztőrendszerét.

A táplálék mellett az állattartó teremti meg az életteret is. Kutyát és macskát semmiképp se tartsunk bezárva, mert testileg és lelkileg egyaránt megbetegedhetnek! Számukra az a legjobb, ha egy családi ház udvarán kedvükre futkározhatnak. Kutyánkat ne korlátozzuk lánccal, ha nem muszáj, de ha mégis ehhez folyamodnánk, vegyük tekintetbe, hogy az állatvédelmi törvény 4 méterben minimalizálja a lánchosszúságot.

A jó gazdi gondoskodik továbbá az állat megfelelő tisztaságáról, ápolja szőrét, eltávolítja a parazitákat.

Környezeti ártalmak
A bezárt, elhanyagolt kutyák idegesebbek, könnyen agresszívvá válhatnak. Mivel az állatok sokkal érzékenyebbek a zajokra és a szagokra, így a zaj- és légszennyezésre, egy túl erős inger, például petárdadörrenés az egyébként is feszült, ingerlékeny állatokból támadó viselkedést, akár epilepsziás rohamot is kiválthat. A figyelmes, gondos gazdákkal, békés környezetben élő kutyusok nyugodtabbak, stressz tűrőbbek, türelmesebbek a gyakran túl intenzív külső hatásokkal szemben.

TÁRSAS LÉNY
A haszonállatok tartásával szemben előtérbe került a társállatok tartása. A háziállat ma már egyre inkább örömforrás, sporttárs, kirándulótárs. Ugyanakkor nemcsak az állat enyhíti az ember egyedüllétét, de az ember is társaságot jelent az állatnak, miközben játszik-foglalkozik vele. A társállatok a létfenntartás biztosításán túl szociális szükségleteik miatt is igénylik az ember jelenlétét. Fontos időt szánni arra, hogy együtt legyünk a kedvencünkkel: például mozgásigényét ne csak úgy szolgáljuk ki, hogy hagyjuk az udvaron futkározni egymagában, hanem rendszeresen sétáljunk vele.

A háziállatok gondozásához egészségük megóvása is hozzátartozik, hiszen a természet az állatokat sem vértezte fel öngyógyító mechanizmusokkal. Egy jó állatorvos képes észrevenni olyan tüneteket, amelyek a gazdi figyelmét elkerülik, például a fogkövességet, a rühességet, a sárgaságot stb., és alkalmazza a megfelelő gyógymódot. Betegség gyanúja esetén vigyük el szakemberhez az állatot, és semmiképp se kúráljuk humán gyógyszerekkel, mert azoktól elpusztulhat!

Egy felelősségteljes kutyatulajdonos évente legalább négyszer keresi fel az állatorvost, ugyanis évente négy féregtelenítés javasolt, és ha már a rendelőben jár, nem felejti el beoltatni kedvencét a betegségek ellen, a kötelező évenkénti veszettség elleni oltás mellett.

Egészségünket is őrzik
Az állatok simogatása felnőttnek és gyermeknek egyaránt relaxáló, stresszoldó hatású, a macskák simogatása bizonyítottan csökkenti a vérnyomást.

GONDOSKODVA TANUL A GYEREK
A háziállatok ragaszkodásukkal bőségesen viszonozzák a gondoskodást, sőt, még gyerekeink nevelésében is „segíthetnek”. Egy gyermekben ugyanis számos, az életben is hasznos személyiségvonás alakul ki − miközben szüleivel közösen gondozza a családi kedvencet −, például felelősségtudat és rendszeresség. Amikor kapcsolatba kerül egy másik élőlénnyel, megtanulja megérteni annak jelzéseit, akár saját igényeit is háttérbe szorítja a másik kedvéért. Így például kialakul benne a szempontváltás képessége, ami az empátiának, a másik lelkiállapotába való beleélésnek az alapja.

Hollósi Eszter pszichológus szerint gyermekünk a tanító tapasztalatok mellett egy másik pozitív élményre is szert tehet a háziállat révén. Ez a másik feltétel nélküli elfogadásra. A családi és iskolai környezet – ha nem is tudatosan – többnyire feltételhez köti a jutalmazó szavakat. Akkor dicsér, ha a gyerek egyenesen ül, jó jegyet kap, egyszóval jól viselkedik. A háziállat azonban még akkor sem kritizál, amikor a szülők már a sarokba állítanak, hanem feltétel nélkül szeret, adott esetben segíthet megvigasztalódni egy szidás után.

Crespo Carlos Enrique azért is fontosnak tartja az állatok tartását a családban, mert velük kezdődik a környezettudatos nevelés. Ha a gyerek szereti háziállatát, a segítségével megtanul odafigyelni a környezetére. Ha rájön, hogy az állatoknak is lehet fájdalmat okozni, akkor nemcsak a sajátját, de a vadon élő állatokat sem fogja bántani.

Mekkora gyereknek, milyen állatot?
- 6-8 éves kortól a szülővel közösen gondozva: hörcsög, tengeri malac, papagáj, teknős, halak
- 10-12 éves kortól saját tulajdonú háziállat: macska, kutya

SZÜLŐI FELELŐSSÉG
A gyerekek már 6-7 éves koruktól tudnak állatot gondozni felnőtt felügyelettel. Ekkor azonban még elengedhetetlen a szülők jelenléte, hiszen, mint Hollósi Eszter kiemelte, az első években ők nyújtanak viselkedési mintát a gyerek számára. A gyerek azt másolja, amit a családi környezetben lát, és akkor fog kutyát sétáltatni, ha a szülő jó példával jár elöl. A gyermeket érdemes már a kisállat kiválasztásába bevonni, és utána közösen megbeszélve kialakítani az állattartás szokásrendjét, elosztani a feladatokat. A szülő sokat segíthet azzal, ha maga is felhívja a gyerek figyelmét az állat igényeire. A közös tevékenység a család egészét minőségi időtöltéshez juttatja, s közben a gyerek elsajátítja az együttműködést.

Crespo Carlos Enrique hangsúlyozta, hogy a végső felelősség mindig a szülőt terheli. A szülő elmagyarázhatja a gyereknek, hogy minden nap etesse meg az állatát, különben az megbetegszik. Ha azonban a gyerek erről elfeledkezne, akkor a szülő feladata pótolni a mulasztást, és figyelmeztetnie csemetéjét, hogy legközelebb ügyeljen jobban. A szülőnek a gyerek helyett is figyelnie kell, hogy az állat megkapja, amire szüksége van. Kiskamasz-korúnál fiatalabb gyerek ne kapjon saját tulajdonú háziállatot, mert éretlen ahhoz, hogy önállóan felelősséget vállaljon egy másik élőlényért. Ebben a korban elég, ha a közös családi kedvencen gyakorolja a gondozást. Ha az állat megbetegszik, esetleg elpusztul, azért nem a gyereket terheli a felelősség, hiszen még nem képes felnőtt módjára belátni tettei és mulasztásai következményeit. Ezért soha ne őt okoljuk, és semmiképp se büntessük meg!