Felhúztuk a nyúlcipőt!

A futás egészséges, ám korántsem mindegy, hogy miben, milyen cipőben futunk. Az optimális eredmény eléréséhez a lábfelépítésünknek és a futási stílusunknak megfelelő lábbelit célszerű választani. Tessék a Teszt plussz segítségével választani!
(FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)

A rendszeresen és a csak alkalmanként futók egyaránt ki vannak téve a túlerőltetésből fakadó sérülésnek, különösen akkor, ha futástechnikájuknak és lábfelépítésüknek nem megfelelő cipőt választanak. Egy jó minőségű, és körültekintően megvásárolt lábbeli korrigálja a veszélyes mozdulatokat, növeli a mozgás biztonságosságát. A minél professzionálisabb és megbízhatóbb sportcipők fejlesztéséhez a legújabb tudományos eredményeket, ezen belül a biomechanika (az élő jelenségek mozgásával foglalkozó tudományág) legújabb vívmányait is felhasználják a gyártók.

Testünknek nagy szívességet teszünk azzal, ha futni járunk, hiszen ez javítja keringésünket és kondicionálja a szívet, mondja dr. Szutrély Ferenc ortopéd traumatológus. Egész szervezetünket átmozgatja, az élet szempontjából pedig a mozgás a legfontosabb élettani hatású tevékenység. A futásnak, akárcsak a többi sportnak, nincsenek negatív hatásai, különösen, ha felelősségteljesen, a fokozatos terhelés elvét szem előtt tartva állítjuk össze edzéstervünket. Ha túlzásba visszük a testmozgást, csak visszavetjük a szervezetünket, és nem jutunk előre.

A megfelelő felszerelés megválasztása kiemelkedően fontos az optimális eredmény eléréséhez. Ezért kell körültekintően, a lábfelépítésünknek és a futási stílusunknak megfelelő lábbelit választani. A futócipő azonban nem minden, lábunkra a különböző tereptípusok különböző hatást (ütést) gyakorolnak. A laza, például földes talaj engedékenyen besüpped a talpunk alatt, míg a merev aszfalt kifejezetten káros, mert jobban igénybe veszi az ízületeket, tönkreteszi a porcot, és a túlterhelés izomgyulladást is kiválthat. Alsóvégtagjaink bánják, ha fejjel rohanunk a falnak, legalábbis ami a pálya kiválasztását illeti.

FUTÓCIPŐK, VERSENYBEN
Az ICRT tesztközpontnál 21 pár futócipő mérettetett meg egy terepteszten, egy biomechanikai vizsgálaton, a kényelem és az illeszkedés értékelésén és egy mechanikai teszten. A modellek három kategóriába csoportosíthatók: vannak köztük nagy hatékonyságú, a túlzott pronálást korrigáló, stabilizáló futócipők, továbbá nagy hatékonyságú, párnázott cipők, és olcsóbb, általános, kevésbé professzionális futócipők.

Először tapasztalt férfifutók az összes cipővel 5-5 kilométert futottak, többféle terepen, előre kijelölt pályán. A futók felére a pronáló stílus, másik felére pedig a normál futás volt jellemző. A futóknak minden egyes pályaszakasz után értékelniük kellett a cipőket, általános minőségjellemzők, például stabilitás, ütéstompítás, lábklíma, stb. alapján, illetve, hogy érzékeltek-e fájdalmas nyomást. A rotációs rendszernek köszönhetően a terepvizsgálat végére mindegyik pár futócipő maga mögött tudhatott 100 kilométert, ezáltal a további vizsgálatokba úgy lépett, hogy már elindult a fizikai elhasználódás útján. Az új cipők ugyanis gyors átalakuláson esnek át az első 50 kilométer alatt, ezután minőségükben nagyjából azonos szinten maradnak, míg fizikailag elhasználódnak, körülbelül az 1000 kilométeres össztáv elérése idején.

Egy futócipő használhatóságát nem időben, hanem megtett kilométerben mérjük. A megtett kilométerek során a csillapítást elnyelő, stabilitást adó anyagok elfáradnak, és egy idő után már nem védik a lábunkat. A cipők átlagosan 1000 kilométerig hordhatók, attól függően, hogy milyen talajon futunk, és hogy mekkora a súlyunk. Kezdő futók és túlsúlyosok 800 kilométernél többet ne fussanak egy cipőben. A még kívülről teljesen jónak látszó futócipő ezután még befogható utcai cipőnek, kirándulócipőnek, stb. Futás közben jelentkező problémakor (lábszár, térdfájás és egyéb sérülés) gyanakodjunk arra, hogy elhasználódott vagy nem megfelelő a futócipőnk.

MÉRÉSEK ERŐGÉPEN
Mindazonáltal vannak általános minimális követelmények a futócipőkkel szemben: ilyenek a földetéréskor keletkező reakcióerők csillapítása és az átlagos megtámasztás. Azok a cipők, amelyek ennek eleget tesznek, és csökkentik a lábra ható terhelést, nagy valószínűséggel a sérülésveszélyt is csökkentik. A támasztás és a csillapítás pontos mértéke azonban nagyrészt személy- és lábfüggő.

A biomechanikai vizsgálat ezért koncentrált az ütéstompításra és a pronáció-stabilizálásra. A vizsgálat során a közreműködők meghatározott sebességgel futottak, egy erőmérő gépen. A lábbelik ütéstompításbeli jellemzőit a következő módon mérték: az erőmérő gép fizikai mutatói alapján meghatározták, hogy érintkezéskor a talaj mekkora erőt fejt ki a testre (tehát mekkora ütés éri a testet), a sípcsontra erősített gyorsulásmérő pedig regisztrálta a testen áthaladó ütés nagyságát. Kiegészítésként a talp alá nyomásmérő műszereket helyeztek, amelyek a nyomáseloszlást vizsgálták. A mérésekből következtetni lehetett arra, hogy a talajtól a test felé irányuló ütésnek mekkora része éri el a testet, és mekkora részét tompítja, oszlatja el a cipő.

A pronálás elleni stabilizálás mérésekor egy elektromos szögmérő műszer egyik végét a cipő sarokkérgéhez, a másik, mozgatható végét az alsólábszárhoz erősítették az Achilles-ínnal párhuzamosan. Ezt követően meghatározták a befelé dőlés mértékét, először egyenes, ülő helyzetben, majd futás közben.

Egy mechanikai teszt keretében egy speciális terhelő szerkezettel megvizsgálták a cipők talprészét. A műszer a cipők sarokrészére 5 centiméter magasságból kilőtt egy 8,5 kilogrammos súlyt, amely egy átlagos futó lábsúlyával egyenértékű. Regisztrálták a cipő becsapódás hatására keletkező gyorsulását, és a középső talprész deformálódását.

A méréseknél nyert mechanikai adatokból standardizált értékeket számoltak, amelyek azt jelezték, hogy adott cipő milyen mértékben, és pozitív vagy negatív irányban tért-e el a mérési adatok átlagától. Ezekkel az értékekkel készültek a statisztikai számítások.

FELEMÁS CIPŐBEN
A kényelem és az illeszkedés értékelésénél a vizsgálati alanyok jobb lábukon egy referenciamodellt viseltek, bal lábukon pedig a tesztelendő futócipőt, és ülés, állás, valamint lassú kocogás során kellett megítélniük, hogy a vizsgált modell jobb vagy rosszabb a referenciacipőnél.

Mindezeken túl a vizsgálat 16 résztvevőjét megkérték, válasszák ki a véleményük szerint legjobb, a második legjobb, a harmadik legjobb, illetve a legrosszabb, a második és a harmadik legrosszabb cipőt, majd az eredményeket összesítve megkapták a futócipők kedveltségi sorrendjét.

Az ortopédiai értékelés során egy ortopédorvos és egy ortopédcipő-technikus pontozta a cipő felépítését (a lábforma követését), a sarok elhelyezkedését a cipőben, a talp rugalmasságát, a torziós tulajdonságokat, a fűzés módját, az orr-rész kialakítását, a lábujj mozgathatóságát.

A strapabírást, tartósságot nemcsak természetes, de mesterséges körülmények között is mérték. A lábbeliket 25600 lépés szimulálása után vizsgálták meg, a talpbélés szilárdságát pedig 30 ezer hajlítás után ellenőrizték (repedések, megtörés egyéb sérülések).

Melyiket válasszam?
A lábboltozat határozza meg a futási stílust. A megfelelő futócipőt pedig ez utóbbi alapján kell kiválasztani.

A normál magasságú lábboltozattal rendelkezők talplenyomatát vizsgálva, körülbelül a felét látni a talpnak, rájuk jellemző a leginkább elterjedt, normál futási stílus. Ők normál forgatóizommal rendelkeznek, és a legmegfelelőbb számukra a semleges, standard formájú, belső támaszték nélküli futócipő.

A túlzottan pronáló (befelé dőlő) futási stílusúaknál teljes talplenyomatot látni, az ő lábboltozatuk lapos, és a futás során, a becsapódás után a lábfejük befelé dől. Bokájuk laza, és talajfogáskor befelé billen el. Ezért nekik fokozott sérülésveszéllyel kell számolniuk. Ők vásároljanak pronálás elleni stabilizálóval ellátott futócipőt, mert az kontrollálja a mozgást, gátolja a lábfej befelé dőlését. Az ilyen futócipő formája egyenes, középső talprésze kemény, sarokkérge pedig stabil. Így csökkenti a lábfej hátsó részének mozgását.

A szupináló (kifelé dőlő) futási stílusúak lábboltozata magas, ők a talp külső ívén futnak (kifelé dőlnek). Futás során túl nagy ütődést továbbít a lábuk, mert a lábboltozatuk nem képes azt tompítani. Ők válasszák a görbe formájú, párnázott, puha középső talprésszel ellátott cipőket, amely segít csillapítani az ütést.

Fontos azonban, hogy csak olyan mértékben stabilizáló cipőt használjunk, amit a lábunk megkíván, ellenkező esetben (például egy, a szükségesnél keményebb cipőben) nagyobb terhelést kapnak az ízületek. A cipőválasztáskor tisztában kell lennünk lábunk adottságaival, ennek feltérképezéséhez forduljunk ortopéd orvoshoz.

A már használt futócipő kopottsága, deformálódottsága alapján megállapítható a futó stílusa. Ugyanis a futócipő ruganyosságát biztosító talprész a sok-sok becsapódás következtében összenyomódik, összetömörödik (becsapódáskor a testtömeg többszöröse gyakorol nyomást a talaj irányában), a cipők egymás mellé helyezve befelé vagy kifelé dőlhetnek egymástól.

SZÁMÍT A CIPŐFŰZÉS
A lábfejre rosszul rögzített cipő sok gondot okozhat. Még a legjobb futócipő sem ér fabatkát sem, ha nem megfelelően simul a lábra. Ezért a fűző nagyban befolyásolja a kényelmet és az esetleges sérülések kialakulását. A teszt során a cipőbefűzést a fűzési lyukak számának és a fűzés szorosságának függvényében vizsgálták. Pronáció-kontroll és nyomáseloszlás tekintetében legjobbnak a sok lukon át és szorosan befűzött cipő bizonyult.

Összességében elmondható, hogy a drága speciális futócipők megérik a pénzüket, a teszten egyértelműen jobbnak találtattak, mint olcsóbb társaik. Meglepő azonban, hogy a tartósságban nincs különbség az olcsó és a drága típusok között. Ez a hazai vásárlók árérzékenysége miatt különösen problematikus, hiszen így nehéz a drágább mellett „elkötelezni” magukat.

Egy kis fizika
A futásnak van egy repülési fázisa, amelynek a végén az egyik láb a talajra helyeződik. Ekkor a test a lábon keresztül ütközik a talajjal. Az ütközés nagysága attól függ, hogy sarokkal, vagy a talp elülső részével fog-e talajt a futó. Az ütközéskor a talpra nyomóerő hat, amely a talp felületén eloszlik, attól függően, hogy a futó hogyan fog talajt, illetve milyen a futócipő talpának kiképzése.

A talpbetét tompítja az ütést, eloszlatja a talp és a talaj között keletkező nyomást, tehát rugalmassá teszi a merev ütközést.

VÁSÁRLÁSI TANÁCSOK
A megfelelő méret miatt késő délután kell vásárolni: a láb ekkor a legnagyobb, s mint tudjuk, a lábfej kissé megduzzad a futás során.

Olyan zoknit viseljünk, amelyet a futáshoz is használunk! Ha nincs nálunk zokni, mindenképpen vásároljunk egyet, mielőtt felpróbálnánk a kiválasztott cipőt!

Az eladó a következő kérdéseket teheti fel: mióta fut, hány kilométert tesz meg egy-egy alkalommal, illetve hetente, milyen terepen szokott futni, van-e lábproblémája? Ennek tükrében, valamint a testsúlyt és a lábformát figyelembe véve ajánl cipőt.

A cipő tökéletesen illik a lábra, ha:

Hüvelykujjal benyomjuk a cipő tetejét a leghosszabb lábujj fölött, és ellenőriztük, hogy elég hely van-e ujjaknak! A hüvelykujj szélének be kell illeszkednie a lábujj vége és a cipő orra közötti részbe!

Sarkunknak szorosan illeszkednie kell a sarokrészhez, és nem szabad, hogy ki-be csúszkáljon a láb futás vagy séta közben!

A felsőrésznek (a cipő azon része, amely felülről és oldalról körbeveszi a lábfejet) rá kell simulnia a lábra, és biztos tartást kell biztosítania, de vigyázzunk arra, hogy az anyag sehol ne irritálja lábat!

Próbáljuk ki a cipőt, mielőtt megvesszük! Tegyünk néhány futólépést a boltban, esetleg az eladó engedélyével a bolt előtt!

Csere: aki hetente több mint 20 kilométert fut, annak érdemes legalább kétfajta modellt „készleten” tartania, hogy ne egyoldalú és monoton terhelés érje a lábat, és legyen tartalékban még egy, az időjárási viszontagságok miatt is.

Ápolás: a futócipőt ne mossuk ki mosógépben, a szivacsos szerkezetű csillapítást elnyelő műanyag részeket károsíthatja a víz. Nedves ronggyal törüljük át a koszos futócipőt! Bőrpuhító anyagok használata felesleges. Átázott futócipőt ne rakjunk radiátor, meleg fűtőtest közelébe (a cipő méretváltozását és deformálódását okozhatja), inkább tegyünk bele (nedvességet felszívó) újságpapírt, és hagyjuk száradni.