Mikrohullámú támadás a tűzhelyek ellen

Van, aki szerint egészségtelen. Sokak szerint az ízhatás nem az igazi. Többen egyszerűen idegenkednek tőle. Létjogosultságát azonban mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy szinte minden háztartásban, sőt, munkahelyeken megtalálható. A praktikum győzelme, a konyhai kisgépek szürke eminenciása: a „mikró”.
(FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)

Összehasonlításunkban az ICRT grandiózus tesztjének 59 készülékéből tizenhetet állítottunk rajtvonalhoz, azokat, amelyekkel a hazai boltokban is találkozunk.

Cikkünk összeállításánál mindenképpen törekedtünk arra, hogy az ICRT, közelítőleg száz jellemzőt feltüntető anyagából egy gyakorlatias szempontok alapján összeállított kivonatot kapjon a kedves olvasó, mely valóban megkönnyíti az eligazodást a vásárlás előtt. Az egyszerűsítés és az átláthatóság kedvéért több szempontot összevontunk, és átcsoportosítottunk a tizenkét gyártó tizenhét típusát felvonultató tesztben, melyben az általános jellemzőkön és alapfunkciókon felül kitérünk a speciális funkciókra, a főzési teljesítményre és a gazdaságosság kérdéskörére is. Tesztünk végén pedig kiderül, mely modellek az ajánlott vételek.

FONTOSABB JELLEMZŐK, ALAPFUNKCIÓK
Mikrohullámú sütő vásárlásakor a teljesítmény mellett a legfontosabb szempontok között tartjuk számon a beépíthetőséget, illetve a méreteket. A mezőny két legnagyobb testű versenyzője (IKEA, Siemens) két, kifejezetten beépítésre gyártott típus, aki tehát ilyen gépet vadászik, fókuszáljon a továbbiakban ezekre. Egyébként nem árt egy pillantást vetni a nyitott ajtós méretekre, hiszen a mikró ajtaját bizony teljesen ki kell nyitnunk, ha használni akarjuk.

Mivel e masinák inkább háztartási kisgépnek minősülnek, sokszor nem is igazán a külső méret, hanem a belső hasznos térfogat a fő jellemző. Itt érdemes résen lenni, mert bizony a névleges térfogatnak van, hogy csupán a fele a tényleges hasznos térfogat (forgótányérral mérve). Az ICRT tesztje alapján a Fagor és a Candy egyik típusánál is a 20 literes névleges űrtartalom helyett pontosan 10 liter az, amit valóban használhatunk. A teszt tanúsága szerint a legtágasabb mikró egyébként az IKEA terméke (29 liter), igaz, névlegesen találkozhatunk nagyobb modellekkel (pl. a Whirlpool JT379IX és az LG MC8088HR), melyek a valóságban a 25 litert sem érik el, ha a forgótányér is jelen van. A sor végén a Panasonic modell áll, a maga nyolc hasznos literjével. Egyébként irodába jó választás lehet a kisebb méretű készülék is.

Fontos jellemző lehet otthoni mesterszakácsoknak, hogy kedvenc jénaijuk, rómaitáluk vajon befér-e. Az ő kedvükért szerepeltetjük tesztünkben a belmagasságot és a legnagyobb belső körméret átmérőjét, valamint a forgótányér átmérőjét. A teljesítménynél a terjengősséget megelőzendő, az átláthatóság kedvéért a névleges mikrohullámú ki- és bemenő teljesítményt tüntettük fel táblázatunkban, melyből egyértelműen látszik, hogy a beépítős, „fix” elhelyezésű modellekhez nagyobb teljesítmény (900W-1000W) társul, komolyabb, egyetlen sütőként való használatot feltételezve (lásd az IKEA, LG és Siemens modelljét). A kisebb készülékeket 700W hasznos teljesítménnyel árulják.

Az ICRT vizsgálta a valós energiafogyasztást, és ez alapján a hatásfokot is mérte. A Siemens beépíthető készülékénél például már a gyártó által feltüntetett adatok sem festenek túl szépen, hatásfoka rendkívül rossz (2000/1000W). A hatásfok és az energiafelvétel tesztszempontokról még szólunk a továbbiakban.

Örökzöld vételi szempont ma már a mikrohullámú sütőknél (ami egykor „pizza-képességként” vonult be a köztudatba) a grill-funkció, de általánosnak számít napjainkban a hőlégkeverés, a forró levegő cirkuláltatása a belső térben. Ma már a kezdetben a Whirlpool készülékében megjelenő főzési-sütési, úgynevezett „Crisp” funkció megléte is általános vételi szempontnak tekinthető. Ez gyakorlatilag kimondottan sütnivalók sütését (húsok, kenyér, sültkrumpli, stb.) teszi lehetővé mikrohullám, grill-lámpa és egy speciális tál segítségével. Sokrétű felhasználást tesz lehetővé, ha e funkciók variálhatóságára is lehetőségünk van. Ilyen a Siemens beépíthető szerkezete, mely lehetővé teszi a grillezést hőlégkeveréssel, de lehetőséget kínál e funkciók mikrohullámmal történő együttes használatára is.

Jelen sorok írójánál is kardinális kérdés volt a kezelőszervek típusa és minősége a készülék kiválasztásakor. Bár ma már túlsúlyban vannak a digitális kijelzéssel és általában órával (csakúgy, mint a tesztelt modellek) ellátott mikrók, ennek ellenére van, aki ezért vagy azért a jól megszokott analóg (csengetős) időzítőre esküszik. Egy gyártó általában mindkét változattal forgalmaz modelleket. Nyilvánvalóan analóg vezérlésű készülékektől cizellált főzési programokra ne számítsunk, itt a használat egyszerűsége a cél. Ugyanígy kényes dolog az ajtónyitó- és jelzéssel ellátott indítógomb megléte, avagy hiánya, mely szintén ízlés kérdése. A többség rendelkezik valamelyikkel (általában indítógombbal), külön gomb híján az ajtót pedig kallantyújánál fogva lehet nyitni/zárni. Apropó, zárni! A mikróknál is megjelent a gyermekzár: a mezőny túlnyomó részénél megtalálható.

Sok áll vagy bukik egy elkapkodott vásárlásnál azon is, hogy vajon milyen időintervallumokat adhatunk meg készülékünknek. A Severin, a Panasonic és a Clatronic mikrója minimálisan egyperces melegítésre is hajlandó bekapcsolni. A Whirlpool MWD201 WH ezzel szemben 300 másodpercnél kevesebb munka esetén nem is áll velünk szóba. Ez nem kevesebb, mint hat (!) perc, ami kellemes meglepetést okozhat, amikor vásárlás után szembesülünk vele. A mezőny maratoni futója a majd’ 100 percet bíró LG MS-1944JL, amit legkevesebb 10 másodpercre állíthatunk.

Végül következzen a sorban a klasszikus szempont, rigolyásoknak, melynek létezésére akkor derül fény, amint fény derül - vagy pont, hogy nem. A mezőnyből öten nyitott ajtónál nem gyújtanak lámpát, így nekünk kell megtenni azt, az esti konyhában.

PROGRAMOK ÉS SPECIALITÁSOK
Terjedelmi okokból a használati lehetőségek részletes ismertetése nem célunk most, de hasznos lehet az elérhető kiolvasztási („defrost”), újramelegítési (avagy melegen tartási) és a különböző főző-, sütő-, grillezőprogramok számának ismerete. A táblázatban könnyen megakad a szemünk a Whirlpool JT379IX típusán, mely például ötféle kiolvasztási, és nem kevesebb, mint hetvenhét különféle főző, sütő, grillezőprogramot tud, és hasonló programválasztékkal rendelkezik a Siemens beépíthető modellje is. Ez utóbbi 59 főző és 14 kiolvasztó programot kínál, igaz, melegen tartási lehetőséggel nem szolgál. A felhozatalban négy, egyébként analóg vezérlésű típus van, amelyek nagyszerűsége valószínűleg éppen egyszerűségükben rejlik, így semmiféle programmal nem kecsegtetnek (ilyen az egyik Whirlpool, az egyik Candy, a Panasonic és a Severin). Csupán egy-egy programot tudnak például az analóg Fagor és a Samsung MW 82 Y. Extra funkciónak számít továbbá a gyorsindítás (ilyen a Whirlpoolnál a Jet start például), mely rendszerint egy könnyebb elindítható, intenzív rövid időtartamú (mondjuk félperces) melegítést jelent. Ilyennel a mezőny fele rendelkezik.

Kevesebben − csupán az egyik Candy és a Gorenje − képesek a késleltetett indításra. Ezzel előre programozhatjuk, hogy mikor és mit tegyen kedvenc készülékünk a szántszándékkal bennfelejtett élelmiszerrel. Hőlégkeveréses modelleknél jön képbe a hasonló tűzhelyeknél használatos előmelegítés.

A funkciógazdagságot az ICRT tesztelői egytől ötig terjedő (ahol öt a legjobb) skálán is szemléltették. Itt többen is − IKEA, két Whirlpool és az LG MC8088HR − igen jó, 4,5 csillagos osztályzatban részesültek, de vannak egyes osztályzatok is, mint a Severin, a Whirlpool MWD201 WH és a Panasonic modellje. Az értékelés csupán az átláthatóságot segíti, hiszen elképzelhető, hogy van, akinek programok nélküli, analóg vezérlésű, egyszerűbb modellre van igénye.

A mikrohullám és a macska
A városi legenda szerint egy találékony amerikai ázott macskája bundáját szerette volna újra szalonképessé varázsolni, mindezt mikrohullámú sütő segítségével, az állat viszont elpusztult. Állítólag egyes típusok leírásában szó szerint szerepel, hogy macskát a készülékbe helyezni tilos. A történet akár valóságos is lehet, hiszen a mikrohullámú sütő működési elve, hogy a mágneses teret olyan gyorsan változtatják egy „magnetron” nevű részegység segítségével (mely a mikrosütők 2,45 gigahertzen üzemelő szíve, melyet a ventilátor hűt), hogy a melegítendő élelmiszerben található dipólusos (dielektrikus) vízmolekulák a folyton változó tér irányába próbálnak helyezkedni, megfelelő pólusukkal. A mocorgó vízmolekulák tehetetlensége így hőfejlődést eredményez, amit a környezetében lead. Így melegszik hát étkünk.

Amint látszik tehát, a víznek és az adott élelmiszer víztartalmának nagy szerepe van, de arra is figyelnünk kell, milyen edényt használunk melegítésre. A fémből készült tálak általában nemkívánatosak, hiszen róluk a hullámok visszaverődnek. A faedény sem túl szerencsés, mert annak víztartalma miatt az edények károsodhatnak.

Mivel a készülék faláról történő visszaverődések és a közvetlen sugár egyenetlen melegítőhatást eredményez, ezért van szükség a mikrókban a forgótányérra.

Ha sorra vesszük a még hátralévő főbb alkatrészeket, az ajtót, a lámpát és a vezérlést – mely lehet a jól megszokott, csilingelős óra, vagy a már elterjedtebb digitális csodapanel –, rájövünk, hogy a mikrosütő nem is olyan ördöngös szerkezet.

A dielektronikus anyagok nagyfrekvenciás mágneses térben történő melegítését már a múlt század harmincas éveiben megfigyelték, a Bell telefontársaság szabadalmaztatta is a technológiát 1937-ben. Gyakorlati alkalmazását „véletlenül” fedezte fel egy autodidakta mérnök 1945-ben, aki radarokhoz készített magnetronokat az Egyesült Államokban. Percy Spencer egyszercsak arra lett figyelmes, hogy egy működő radar mellett a zsebében tárolt földimogyorós (mi más) csokoládé olvadni kezdett. A második − már tudatosan melegített – ennivaló meglepő módon a pattogatott kukorica. A harmadik áldozat pedig egy tojás volt, ami már a kezdetekben bemutatta a mikrózás árnyoldalát, túlhevülve kísérletezője arcába pukkant. Spencer ezután a rakoncátlan sugarak koncentrációja és szökésük megakadályozása érdekében fémkalitkát fabrikált. Az első, kereskedelmi forgalomba szánt modell két évvel később jelent meg, a beszédes „Radarange” néven. A vízhűtéses csodafegyver 3 kilowattot, fogyasztott, 1,8 méter magas volt és 320 kilós marcona kuktaként ijesztgette a séfeket. Persze idővel a paraméterek rendeződtek és az ár is csökkent. Az eszköz az Egyesült Államokban az 1970-es évekre terjedt el, 1975-ben már egymillió példány üzemelt, ma pedig az amerikai háztartások 90 százalékában található meg.. Az arány a világ fejlett országaiban minden bizonnyal hasonló.

FŐZÉSI TELJESÍTMÉNY
Nos, igen! Elérkeztünk az izgalmas részhez, hiszen az ICRT gyakorlati tesztje révén juthatunk olyan információk birtokába, melyet sem szemrevételezéssel, sem a leírást böngészve nem találhatunk meg. Nevezetesen, hogy milyen jól süt, főz, grillez a kiszemelt készülék. A szakemberek legalább 12 órán keresztül, 6 C° fokon tárolt 190 grammnyi proteinkeveréket (tojásfehérje, tehéntej és cukor), valamint 100 és 150 grammnyi porból készült krumplipürét helyeztek el egy tányéron. Mérték a melegítés egyenletességét és a kiolvasztást, de tesztelték a grillezést is, toast (finom kétszersült) kenyérszeletek segítségével, és sütöttek malachúst is.

A tesztszempontok köre sokrétű. Számított az étel állaga, színe, pirulása, és adott időre adott hőfokra történő felmelegítése is. Az értékeket egytől ötig terjedő skálán ábrázolták, ahol a nagyobb érték jelentette a jobbat. A legrosszabbul a melegítés egyenletessége szempontjából teljesítettek az eszközök. Itt bizony sok volt a kettes osztályza, és hármasnál jobb nem született. A hőmérséklet stabilitása szempontjából viszont ötösökkel is találkozhatunk (LG MC8088HR, Whirlpool FT338). A főzési tulajdonságok összesítésénél ők, valamint a Whirlpool JT379IX és az IKEA beépíthető típusa kapott jó osztályzatot, igaz, közepesnél rosszabbul egyik készülék sem teljesített. Elmondható tehát, hogy a teljes mezőny kiegyensúlyozottan teszi a dolgát a választott szakterületén, kiemelkedően jó teljesítményt viszont egyiktől sem tapasztalt a tesztgárda.

Az ízt ismerjük, a hatást nem
Mókás, hogy a mikrohullámú sütők, nevükkel ellentétben egyáltalán nem sütnek, hanem alapvetően csak melegítenek. Szóval, ha valóban szeretnénk megperzselt, sült felületű ételt készíteni (pizzát és társait), akkor érdemes egy grillezős (infrás és/vagy hőlégkeveréses) példányt beszerezni. Akkor már süt is a sütőnk.

Mikrózott ételeink íze azonban sokak szerint − és ebben talán nincs is vita – különbözik, más melegítési, illetve sütési eljárással készített meleg ételétől, az utóbbiak javára. A praktikum, a gyorsaság, tehát a kényelem, és mára már az ár azonban olyan erős érv a mikrók mellett, amely árnyékában eltörpül a kedvezőtlenebb ízhatás, és a kifejezetten „mikróképes” félkész élelmiszerek és konyhai kiegészítők is csak fokozzák a kontrasztot. Arról nem is beszélve, hogy a mikró ideális kiegészítő készülék, gondoljunk csak a felolvasztásra, amire ezelőtt nem volt célzott konyhai megoldásunk.

A jellegzetes, felismerhető „mikrós” íz tehát ismeretes, de mi a helyzet az egészséggel? Ahogy a mikrohullám egyéb felhasználási területeinél, itt sem egyértelmű, hogy ártalmas-e egészségünkre, és ha igen, milyen mértékben. A káros sugárzás, mely a készülékekből kiszabadul, minimális, és egészségre gyakorolt hatása elhanyagolható. Egyesek különféle kutatásra hivatkozva a mikrókban használható műanyag edények hő hatására felszabaduló lehetséges káros összetevőire hívják fel a figyelmet, mások szerint viszont csupán az ételek tápanyagtartalma szenved csorbát mikrohullámú melegítésnél. Tápanyagok tekintetében ugyanakkor időnként éppen az ellenkezője figyelhető meg. Például a B12-vitamin egy része inaktívvá, az emberi szervezet által hasznosíthatatlanná válik mikrózáskor, ugyanakkor a spenót tápanyagait sokkal inkább megőrzi mikrohullámú melegítéskor, mintha tűzhelyen főtt volna. A sütéskor keletkező rákkeltő szénszármazékok sem jelennek meg olyan mértékben mikrohullámú készülékünk használatakor, mintha tűzhelyen, olajban sütöttünk volna.

Nyilvánvalóan minden melegítési eljárásnak megvan a maga előnye és hátránya, mind az egészségre, mind a minőségre nézve. Így ítélethirdetés helyett inkább egy elmés véleményt idéznék egy internetes vitafórumról: „Csak egy káros hatása van, de az súlyos. Tudniillik áramot fogyaszt, és azt ki kell fizetni.” Hát igen, ezt mindenképp tartsuk észben.

KEZELHETŐSÉG ÉS GAZDASÁGOSSÁG
A használat egyszerűségét, azaz a „felhasználó-barátságot” illetően, ami szintén nem kecsegtetett különös izgalmakkal, hármas, négyes, tehát közepes és jó osztályzattal vizsgáztak a készülékek. Amíg a kezelés egyértelműsége és egyszerűsége már régóta fontos szempont, főleg konyhai gépek vásárlásakor, most már egyre több vásárló tartja elsődleges fontosságúnak a hatékonyság és a fogyasztás kérdését, hiszen a fenntartható fejlődés – mint szempont − mellett a villanyszámla is igen meggyőző tényezővé lépett elő mára.

Az energia-felvétel komplex, összegző szempont, ahol a viszonyítási alap a kiterjesztett mezőny egy tucatnyi (tizenkettő) legjobban teljesítő készülékéé lett. Ezek mind a készenléti („stand-by”) energia-felvételt, mind a bemenő- és kimenő-teljesítményt, mind hatásfokot tekintve a legjobb eredményt érték el. Sajnos, megállapíthatjuk, hogy a kivonatunkban szereplő készülékek finoman szólva nem tartoznak az élmezőnybe. A tizenhetes mezőnyből mindössze hat érte el a háromcsillagos osztályzatot, és van egy egyesünk (a Siemens nagyteljesítményű készüléke) is, mely hatásfokát tekintve – amire már korábban is utaltunk – és így energia-felvétel szempontjából az ICRT mérései szerint is a legrosszabb választás.

Ugyanakkor e készülék kompenzálja a hátrányokat a zaj-kategóriában, ahol viszont etalonnak számít. Mögötte az IKEA szintén beépíthető modellje következik. Az LG MS-1944JL mikrója ezzel szemben nem lehet egy csendes gépezet, a maga kettes osztályzatával.

Végezetül az egyik legfontosabb tesztszempont következik, melynek az ICRT tesztjeiben „vétójoga” szokott lenni a végeredményt illetően, és ez itt sincsen másképp. Ez pedig nem más, mint a biztonság. A mikrohullámú sütőknél a burkolat hőmérsékletét az ISO 13372 szabványban rögzítetteknek megfelelően vizsgálták. Itt a legrosszabb osztályzat a hármas lett (MC8088HR) de szerencsére ennél sincs szükség a teflonkesztyűre a szerkezet elindításához.

Van viszont két modell, mely tragikusan szerepelt az elektronikus (és mikrohullámú sugárzás) biztonságának tesztjén, melyet az EN 60335 európai szabvány előírásainak megfelelően vizsgáltak. A Samsung mindkét modellje (MW 82 Y, MW-86N) olyan rosszul szerepelt (2), hogy – mivel a végelszámolásnál limitáló tényezők voltak a biztonsági tesztszempontok – az ICRT a két típust megbuktatta, azaz egy csillagos osztályzatot kaptak, ami azért sajnálatos, mert egyébként közepes osztályzatot kaphattak volna.

A legjobb készüléknek 62,37 százalékkal az IKEA hazánkban frissen árusított, kifejezetten beépítésre szánt, grillezős, légkeveréses mikrohullámú sütője lett, a NUTID MWC6, mely gazdag funkciói és a tesztszempontokban mutatott egyenletes teljesítménye okán lett befutó, a táblázat tanúsága szerint. Nem sokkal lemaradva követi őt egy asztali, ám beépíthető modell, a Whirlpool FT 338, mely fehér, ezüst és fekete színben is kapható (sorrendben FT 338 WH/SL/BL), amely sütési-főzési (crisp) funkcióval is rendelkezik, és kimagasló teljesítményt ért el a hőmérséklet stabilitási tesztben.