Csomagoljuk be a házat!

Ha szigetelésről esik szó, legtöbben azonnal a hőszigetelésre gondolunk. A tetőn, a falakon és a padlón át összesen a fűtési energia 50-60 százaléka távozik egy átlagos családi házból. Ez jó hőszigeteléssel negyedére-ötödére csökkenthető, ami akár megfelezheti a fűtésszámlát. Így a beruházás 5-10 éven belül biztosan megtérül.
(FÉBÉSZ - Teszt plussz online)

Az tehát nem kérdés, hogy megéri-e „becsomagolni” házainkat, lakásainkat, az viszont igen, hogy hogyan és mivel.

A hőszigetelés alapcélja a téli fűtési veszteség csökkentése és a nyári meleg mérséklése. A szigeteléssel megelőzhető a hőhidak kialakulása, a szerkezeten belüli és a belső felületi pára-lecsapódás, így megteremthető a belső terek megfelelő hőmérséklete és páratartalma.

Új lakás építésekor kérjünk tanácsot hozzáértő építésztől − javasolja Horváth Sándor egyetemi adjunktus, építési szakértő −, de régi lakás vásárlásakor is érdemes azt megnézetni szakemberrel. Gondolnunk kell ugyanis arra, hogy az eladás előtti friss festés „ápol és eltakar”, vagyis elfedheti a szigetelés hibáit. A szakértő munkadíja ugyan jelent pár tízezer forintnyi kiadást, de a sokszorosát dobhatjuk ki, ha a szigetelés tekintetében melléfogunk.

A hőszigetelésre ma sokkal nagyobb az igény, mint néhány évtizede volt. Régen csak téglából, kőből és vakolatból készült a fal. Ma sokkal többféle anyag és építési mód áll rendelkezésre, jóval nagyobb a tévedési lehetőség is. A legegyszerűbb az építéskor szigetelni, mert ez utólag nem mindig lehetséges. Többlakásos háznál pedig kizárólag az épület egységes külső hőszigetelése lehet eredményes.

Belső hőszigetelést a szakember csak nagyon indokolt esetben javasol, mert penész keletkezhet a régi fal eltakart belső felületén. Ez nem látható, csupán a kellemetlen mellékhatásai – allergia, asztma, stb. – érezhetők.

RÉGI ABLAK, FELÚJÍTVA
Egy panellakás tulajdonosa egyedileg legfeljebb ablakcserével csökkentheti az energiaveszteséget. Igaz, ezzel a huzatot és a zajt is mérsékelheti. A nyílászáróknál a réseken, a tok mentén és az üvegen keresztül egyaránt kiszökhet az energia. A régi épületek nyílászáróinak állapota általában nem megfelelő, az ablakok, ajtók kevésbé jól záródnak, ami az épület teljes hőveszteségének akár 30–40 százalékát is okozhatja.

Ennek ellenére a régi, huzatos, rosszul záródó faablakokat nem kell feltétlenül kidobni. Ha alapvetően jó állapotban vannak, kisebb javításokkal, némi asztalosmunkával és a rések utólagos tömítésével megmenthetők. Ez nem csak költségkímélő, de környezetbarát megoldás is. Jó kivitelezéssel a felújítás után a régi nyílászáró is jól szigetelhet.

Az ablak résein fellépő hőveszteség többféle réstömítési technológiával szüntethető meg. Ragaszthatunk öntapadó szigetelőanyagot a nyílászárók záródáskor illeszkedő éleire. Ennek élettartama azonban legfeljebb néhány év. Tartósabb megoldás, ha a rosszul záródó, megvetemedett szerkezeteket asztalos újrailleszti, majd a keretekbe vájatot (hornyot) mar, amibe a szigetelőanyagot illeszti.

HŐÁTBOCSÁTÁSI TÉNYEZŐ
Ha a régi nyílászáró már nem javítható, akkor következhet a csere. Az ár mellett gondolnunk kell az elérhető energia-megtakarításra, a tartósságra, a biztonságra és a javíthatóságra, valamint az esztétikai szempontokra és az esetleges műemléki védettségre is.

Érdemes jobb szigetelő-képességű nyílászárókat beépíteni, mert a hagyományoshoz viszonyított többletköltségük csekély. Az új ablak kiválasztásakor mindig a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvegezés együttes hőátbocsátási tényezőjét vegyük figyelembe. Ezt az Uw (window) érték jelöli, míg az üvegezését az Ug (glass), a keretét pedig az Uf (frame) érték adja meg.

Az ablakok miatti hőveszteség ellen leginkább a jó üvegezés véd. Mindenképpen érdemes tehát két- vagy háromrétegű üvegezést választani. A hőátbocsátás tovább csökkenthető az üvegek közötti nemesgáztöltéssel.

Beépítéskor fontos a tokok helyes rögzítése, valamint a fal és a tok közötti rés kitöltése, mert a szigetelés csak így lesz jó.

Műanyag ablak beépítésénél ne feledkezzünk meg a résszellőzőről! Ez az önszabályozó szerkezet párás környezetben megnyílik, és automatikusan több levegőt enged be.

Szigetelési alapfogalmak

Hőátbocsátási tényező: az építőanyagok, szigetelőanyagok, valamint a teljes falszerkezetek legfontosabb jellemzője. Ez az érték a hőveszteség mértékét mutatja. A műszaki leírásokban a hőátbocsátási tényezőt U-értékkel jelölik, mértékegysége a W/m²K. Nagysága az anyag minőségétől, szerkezetétől, vastagságától is függ. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott szerkezet hőszigetelő képessége.

Hőhíd: a szerkezetnek olyan része, amely jobban vezeti a hőt, mint a többi. Az épület sarkain, kiszögellésein, valamint a különböző szerkezeti elemek találkozásánál alakulhatnak ki. Csökkentik a falak szigetelőképességét, és a penészesedést is elősegítik, mert a hidegebb felületen nagyobb a páralecsapódás. Megfelelő szigeteléssel és szellőztetéssel azonban mindezt elkerülhetjük.

Minimális hőtechnikai követelmény: a külső falak hőátbocsátási tényezője 0,45 W/m²K legyen. A szakértők azonban ennél szigorúbb, 0,3 W/m²K értéket javasolnak. Ez jó hőszigeteléssel elérhető. Ha az összes határolószerkezet hőátbocsátása határértéken belül van, az sajnos még nem jelenti azt, hogy az ezekből megépített épület hővesztesége is megfelel az előírásoknak.

Hőszigetelő anyagok

A hőszigetelő anyagok közös jellemzője az alacsony hővezetőképesség. A szigetelőanyagok megválasztásánál az ár mellett a környezetvédelmi szempontokat is érdemes figyelembe venni.

Polisztirol: a legelterjedtebb szigetelőanyag. Előnye: könnyen szállítható, tárolható, méretpontos, ragasztása, rögzítése egyszerű. Hátránya: csökkenti a homlokzat páraáteresztő képességét, és merevsége miatt nem minden felületeken alkalmazható.

Kőzetgyapot: felhelyezése több szakértelmet kíván. Alaposabb felület-előkészítést és pontosabb méretezést igényel, viszont tűzálló, és szinte mindenféle felület kialakítására alkalmas.

Üveggyapot: a kőzetgyapothoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mindkettő jó hangszigetelő.

Fagyapot: polisztirol vagy kőzetgyapot szigetelőmaggal ellátott, mechanikai hatásoknak jobban ellenálló anyag, könnyebb vakolni.

Cellulózalapú szigetelés: kifejezetten környezetbarát megoldás, főleg, ha újrahasznosított papírból készül. Az apróra darált, tűzvédelmi anyaggal kezelt papírt magasnyomással juttatják a szigetelendő rétegek közé.

Végül ügyeljünk arra, hogy a hőszigetelést mindig a gyártó által ajánlott rögzítő anyagokkal együtt alkalmazzuk. Ne mindenből a legolcsóbbat keressük, mert így nem garantálható az elkészült szigetelés minősége és tartóssága.

JOBB A VASTAGABB
Milyen vastag legyen a szigetelés? Általában igaz, minél vastagabb, annál jobb. Ez azonban nem fokozható a végtelenségig. A falakon legalább 10-12 centiméter, a tetőn pedig inkább 20-25 centiméter ajánlott. A vastagságon nem érdemes spórolni, mert a hőszigetelő anyag ára általában körülbelül egyharmada a teljes költségnek. Egy pár centivel vastagabb anyag nem drágítja jelentősen a szigetelést, de komolyan csökkentheti a gázszámlánkat.

Csak teljes körű utólagos szigeteléssel érhetünk el jelentős energiamegtakarítást. Nem elég csak a homlokzatra összpontosítani, szigetelnünk kell a tetőt, a födémet és a lábazatot is. Ha megoldható, lapos tető helyett érdemes magas tetőt kialakítani. Ha sátortetős a házunk, és nem akarunk lakóteret a padlástérben, akkor a hőszigetelő anyagot terítsük le a fűtetlen padlástérben, és fedjük valamilyen egyszerű, járható borítással. A tető a ház időjárásnak leginkább kitett része, azt süti legjobban a nap, azt éri a csapadék. Emiatt a tetőtér szigetelése nagy precizitást igénylő munka, érdemes szakember segítségét kérni.

A jelenlegi jogszabályok szerint az utólagos hőszigeteléshez nem kell engedélyt kérnünk, vagy bejelentést tennünk a helyi építési hatóságnál, kivéve akkor, ha az épület valamilyen – például műemléki vagy helyi – védelem alatt áll.