Gyerekeink mindennapi betevője

Egyáltalán nem közhely, hogy a jövő generációjának testi és szellemi kondíciója nagymértékben függ a gyerekkori táplálkozástól. Manapság egyre több az olyan gyerek, aki − a szülők rossz anyagi helyzete, elfoglaltsága vagy nemtörődömsége miatt − csak az óvodában vagy az iskolában jut megfelelő táplálékhoz. 
(FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)

Ezért napjainkban a gyerekélelmezésnek az eddigieknél is nagyobb a szerepe, sőt nyugodtan mondhatjuk, a felelőssége.
 

Nem mindegy, mennyit esznek gyerekeink, de az sem kevésbé fontos, hogy mit. Nagyrészben ugyanis ettől függ, hogy felnőttkorukban egészségesek lesznek-e. A táplálkozásnak a betegségek megelőzésében nagy szerepe van. A helytelen táplálkozás jelentősen növeli az elhízás és az életet veszélyeztető kórok, a többi között a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek kockázatát.

Az egész életre mintául szolgáló szokások kisgyerekkorban alakíthatók ki a legeredményesebben. A szülői ház mellett az óvodai és az iskolai étkezés minősége és körülményei nagyban befolyásolják a felnövekvő gyerekek jövőbeni táplálkozási magatartását. Ezért is tartották fontosnak az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) munkatársai, hogy az ÁNTSZ intézeteivel együttműködve felmérjék, illetve megvizsgálják előbb az iskolai, majd az óvodai étkeztetés körülményeit, a feltálalt ételek mennyiségét és minőségét.

A vizsgálati eredmények és az ezekből adódó feladatok elemzésében dr. med. habil. Martos Éva, az OÉTI főigazgató főorvosa volt segítségünkre. Mint mondta, a táplálkozás kockázati tényezői közé tartozik egyebek mellett a fokozott energia- és zsírbevitel, a nem megfelelő zsírsav-összetétel, az egyszerű szénhidrátok túlzott fogyasztása, a napi öt grammot (gyerekeknél 3 g-ot) meghaladó sóbevitel, valamint a túl kevés zöldség és gyümölcs fogyasztása. A helytelen táplálkozás következményei már kisgyerekkorban kimutathatók. Egy korábbi vizsgálat megállapította, hogy a fővárosi általános iskolások 26 százaléka – vagyis több mint egynegyede! – túlsúlyos vagy elhízott.

EGY FELMÉRÉS EREDMÉNYEI
A mostani kérdőíves, országos iskolai felmérés célja az intézmények által kínált étkezési lehetőségek, valamint a menzák, az iskolabüfék, az étel- és italautomaták választékának számbavétele volt. A résztvevő több mint háromezer iskolának – amelyek között fővárosi, kisvárosi, falusi és tanyai egyaránt volt – együttvéve csaknem egymillió tanulója van. A vizsgálatok szerint az iskolák öt százalékában nincs étkezési lehetőség. Büfé közel minden második iskolában üzemel, a fővárosi iskolákban ennél kedvezőbb az arány.

Minden harmadik iskolában van valamilyen automata, ételautomata azonban csak hozzávetőleg minden tízedikben. Gyümölcs-automatát csak elvétve találtak a vizsgálatot végző szakemberek, mindössze az automaták két százaléka ilyen. Az iskolatej-programban csak az iskolák 15 százaléka vett részt. Szomorú, hogy az iskolák több mint hatvan százalékában ivóvízhez csak az illemhelyen juthattak a gyerekek. Ezen az arányon csak úgy lehet javítani, ha kivétel nélkül minden újonnan épülő vagy felújításra kerülő iskolában ivókutat is építenek.

Az iskolák döntő többségében oktatják az egészséges életmódot, ugyanakkor még mindig tetemes azoknak az általános iskoláknak a száma, ahol egyáltalán nincs tornaterem. Még a fővárosban is öt százalék ezek aránya, a dunántúli régiókban azonban az iskolák hozzávetőleg tizenöt százalékában hiányzott a tornaterem.

Az óvodákban háromszor étkezik a gyerekek döntő többsége. Tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak. Csak minden tízedik óvodában reggelizhetnek a gyerekek. Az általános iskolákban bonyolultabb a helyzet. Az alsó osztályokba járó napközisek általában napi három étkezésre fizetnek be, amelyek között a reggeli nem szerepel. A nem-napközisek közül sokan egyszer sem esznek az iskolában. A felsősök többnyire csak ebédet kérnek. Minél nagyobbak a gyerekek, annál kisebb arányban veszik igénybe a menzát. Az alsósok 85 százalékban, a felsősök viszont csak alig ötven százalékban. (A középiskolások között már csak minden ötödik ebédel az iskolában.) A többiek közül sokan minden bizonnyal valamelyik gyorsétteremben jutnak harapnivalóhoz.

KEVÉS A FRISS ZÖLDSÉG
Az önkormányzatok a területükön levő óvodák és iskolák élelmezésére nyilvános pályázatot írnak ki, majd a nyertessel keretszerződésben állapodnak meg a nyersanyag-normáról. Hogy a megadott nyersanyag-normát figyelembe véve végülis mi kerül a gyerekek asztalára, azt a vállalkozók, a konyhák vezetői döntik el. Az élelmezésvezetők csaknem öt százaléka azonban nem rendelkezik az étlap szakszerű összeállításához szükséges szakképesítéssel. Persze, ma már kormányrendeletekben szabályozott, hogy életkornak megfelelően miből, mennyit kell tartalmazni egy-egy adag ételnek.

Az is igaz viszont, hogy ennek ellenére még mindig egészségtelenül sok zsír és só kerül az ételekbe. Alig van viszont hal (amit nemcsak „eredeti” formájában, hanem például pástétomként is tálalhatnának), friss zöldség és gyümölcs. A válaszadó iskolák több mint negyedénél tíz nap alatt legfeljebb háromszor használnak a főzéshez friss zöldséget. A menzák hetvenöt százalékában két hét alatt maximum háromszor kerül főzelék az asztalra. Van, ahol „ismeretlen fogalom” a teljes kiőrlésű gabonaféle.

Ma sok helyütt még nem megoldott a valamilyen betegségben szenvedő gyerekek étkezése. Ha a konyhavezetőt nem sikerül meggyőzni, akkor a cukorbeteg vagy a lisztérzékeny kicsik ételéről a szülőknek kell gondoskodniuk. A felmérés szerint az intézmények 84 (!) százalékában nincs lehetőség a rászoruló gyerekek diétás étkeztetésére. A legkedvezőbb a helyzet a fővárosban, ahol az iskolák több mint harminc százalékában ilyen ételekkel is szolgálhatnak. Ugyanakkor meglepő, hogy a Nyugat-Dunántúlon alig tíz százalék ez az arány.

BÜFÉK, AUTOMATÁK
A vizsgálat megállapította, hogy az „Egészséges iskolabüfé” programnak köszönhetően valamelyest javult az árukínálat. A büfével rendelkező iskolák csaknem háromnegyede árusított gyümölcsöt, és nagy többségükben kapható volt szénsavas és szénsavmentes ásványvíz. Ugyanakkor a büfék több mint fele árult kólát, és 75 százalékuk kínált különféle, cukrozott szénsavas üdítőket. Megdöbbentette a szakembereket, hogy az iskolabüfék közel 25 százalékában szerepelt a kínálatban valamilyen energiaital.

A büfékhez hasonlóan az iskolai automaták sem dúskálnak a gyerekek számára kívánatos ételekben-italokban. Míg az iskolai automaták több mint fele adagolt teát, illetve kávét, sőt, három százalékukban energiaital is volt a választékban, addig – mint már említettük – gyümölcsöt sajnálatos módon mindössze két százalékuk árusított.

KEVÉS ÉS GYENGE
Miután a szakemberek azt tapasztalták, hogy az iskolai étkeztetés nem áll feladata magaslatán, úgy érezték, hogy a kép akkor lesz teljes, ha megvizsgálják az óvodákat is. A 2009-es országos reprezentatív óvodai felmérés az első ilyen volt hazánkban. Ezúttal laboratóriumi mérésekkel is kiegészítették a csaknem ezer intézmény részvételével lezajlott vizsgálatot. Az eredmények itt sem voltak szívderítők. Kiderült: az óvodai étkeztetés sem minőségében, sem mennyiségében nem felel meg a követelményeknek.

Az óvodák háromnegyede csak tálalókonyhával rendelkezik, helyben működő főzőkonyha csupán az intézmények alig negyedében van. Kiemelkedően magas a főzőkonyhák aránya az északi megyékben. Az étrend összeállításában, az étlaptervezésben és az ételek adagolásában jelentős hiányosságokat észleltek a szakemberek. Csak a főzőkonyhák felében foglalkoztak a tápanyagszámítással. Ahol más korcsoport számára is főztek, ott csak felerészben vették figyelembe az óvodásokra vonatkozó tápanyag-értékeket.

Tíz nap alatt a korcsoportos ajánláshoz képest 25 százalékkal kevesebb tejterméket, ugyanakkor 65 százalékkal több húst, és százötven százalékkal több száraztésztát használtak fel. Az étrendek sótartalma átlagosan háromszorosa a korcsoportos ajánlásnak, ugyanakkor a kalcium-tartalom jóval kisebb a szükségesnél. Először mérték a táplálkozás egyik egészségi szempontból fontos elemét, a transz-zsírsavat. Voltak ugyan kedvezőtlen értékek, de az átlag tekintetében az eredmények nem adnak okot aggodalomra.

Normák, rendeletek
Az első olyan kormányrendelet, amely nem forinthoz kötötte a normát, hanem megadta, hogy a legfontosabb élelmiszercsoportokból milyen mennyiséget szükséges adni a gyerekeknek, 1991-ben jelent meg. Ezt követően 1994-ben rendelettel szabályozták az egésznapos étkeztetésben felhasznált élelmiszer-nyersanyagok korcsoportonkénti minimális energia- és tápanyagtartalmát. Ezek szerint például állati fehérjéből a 4-6 éves gyerek legalább napi 26 grammot kell, hogy kapjon, míg 11 és 14 éves kor között ez már naponta minimum 42 gramm.

SÓ HELYETT ZÖLDFŰSZER
Valószínűleg a rendkívül alacsony, alig 260 forintos nyersanyagnorma is ludas abban, hogy túl sok cukros italt és túl kevés friss zöldséget-gyümölcsöt kapnak a kicsik. A felkínált ételek magas sótartalma főleg a helytelen nyersanyag-felhasználás és a korszerűtlen ételkészítés következménye. Dr. Martos Éva szerint, bár a szülők többsége még úgy szocializálódott, hogy a teríték része a sótartó, jó lenne, ha a mai óvodások és iskolások számára már nem ez lenne a természetes. Só helyett tegyünk zöldfűszereket az asztalra: ezek nemcsak esztétikus díszek, hanem jóízűvé és egészségessé varázsolhatjuk velük ételeinket.

Jó hatással van a gyerekek étvágyára, ha az óvónő előre megmondja nekik, mi lesz az ebéd vagy az uzsonna, és hogy mondjuk az adott ételben levő vitamin miért jó nekik. Az is kifejezetten előnyös, ha az óvónő együtt eszik a kicsikkel. Ajánlatos minél többféle ételt megismertetni, hogy megszokják a változatos táplálkozást. Jó, ha a kínált étel felismerhető a gyerek számára, a tálalás és az étel íze pedig gasztronómiai élvezetet nyújt.

Az óvodai közétkeztetésnek – amely ma állami feladat – a gyerek napi tápanyagszükségletének 65 százalékát kell tartalmaznia. Ehhez a többi között hozzáértő és elkötelezett szolgáltatók kellenek. Sokat segítenek az olyan akciók, mint az EU által támogatott iskolatej-program, kár, hogy kevesen élnek vele. Kevesebben ismerik a Magyarországon tavaly indult, az EU által társ-finanszírozott iskolagyümölcs-programot, amelynek keretében az alsó tagozatosok nyolcvan százaléka kapott az iskolában naponta egy almát.

A „hogyan” sem mellékes
A tálalás külön művészet. Azt mondják, az csinálja igazán jól, aki úgy tálal, mint otthon az anyuka. Az óvodákban az óvónők és a dadusok valóban képesek rá, hogy otthoni hangulatot teremtsenek, az iskolákban azonban ma már általánossá vált az önkiszolgáló rendszer, ami személytelenné teszi az étkezést. Az óvodákban az asztalra abrosz kerül, és nem marad el a szalvéta sem. A tányérok porcelánból vannak, és a pohár sem műanyag. Az evőeszköz rozsdamentes, a nagycsoportosok már késsel, villával esznek. A kicsiket senki nem sürgeti: általában 40-45 percük van az ebédre. Az óvónők és a dadusok azon vannak, hogy megtanítsák az apróságokat kulturáltan étkezni.

Amit az óvoda céltudatosan felépít, azt nemegy iskola hamar lerombolja. Nemegyszer az órarendbe úgy szorítják be az ebédet, hogy nem marad rá több tizenöt-húsz percnél. Így nem csoda, ha a gyerekek „válogatnak”. A levest otthagyják, mert úgysincs rá idő. A főételnek csak egy részét eszik meg, hogy beleférjen még a sütemény is. Van, ahol a rántotthúst is kanállal kell enni, mert valamilyen okból nem adnak kést a gyerekek kezébe.

A tálalókonyhák gyakran a szállítóedényből adagolnak. Ez akkor is szabálytalan, történetesen forrón érkezik az étel, és nincs szükség melegítésre. Az ételnek a tálalás teljes időtartama alatt 60 °C-osnak kell lennie, úgy, hogy az a gyerek, aki délután két órakor jut hozzá, ugyanolyan melegen kapja, mint aki déli 12-kor ebédel. Nemegy helyen még mindig műanyag edényben tálalják az ételt. Van, ahol nincs abrosz sem.

Nem ritka, hogy egyes osztályok csak fél háromkor jutnak be az ebédlőbe. Gyakran csak azért nem tud egyszerre ebédelni egy osztály, mert kevés az evőeszköz vagy a tányér. Néhol tányérhiány miatt – vagy mert a tálalók nem szívesen mosogatnak – a céklasalátát ráöntik a krumplira vagy a tarhonyára. Jónéhány iskolában az étkezés szükséges rossz, amin legjobb gyorsan túlesni.

TEJET REGGELIRE!
A szülőknek is tudniuk kell, hogy az első étkezés az óvodában vagy az iskolában nem a reggeli, hanem a tízórai. Egy tavalyi felmérés szomorú adatai viszont arról tanúskodnak, hogy a tíz-tizennégy éves korú, vagyis felsőtagozatos gyerekek csak alig több mint a fele reggelizik otthon. Ennél is aggasztóbb, hogy a reggelit fogyasztók negyede nem tejet vagy gyümölcslevet iszik reggelire, hanem – minden bizonnyal a reklámok hatására – energiaitallal erősíti magát. Ez nemcsak nemkívánatos, hanem a jövőre nézve egyenesen veszélyes. Pár évvel később ugyanis az energiaital mellé csatlakozhatnak egyéb, felpörgetésre alkalmas szerek, a kávé, a cigaretta, az alkohol és esetleg a drog is.

Az OÉTI főigazgató főorvosa úgy látja, a felmérések rávilágítottak arra, hogy senki nem dőlhet hátra. Sok minden hiányzik még ahhoz, hogy megfelelőnek lehessen minősíteni az óvodai és iskolai étkeztetést. Egy friss, a múlt év végén elkészített országos reprezentatív vizsgálat szerint a hétéves gyerekek közül minden negyedik lány és minden ötödik fiú túlsúlyos vagy elhízott. Serdülőkorban ugyan valamelyest kedvezőbb, de semmiképp sem megnyugtató az arány. Márpedig minden felmérés azt mutatja: aki tizenéves korban túlsúlyos, az nagy valószínűséggel egész felnőtt életében küzdeni fog a felesleges kilókkal.

Az egészséges testsúlyhoz megfelelő mozgás és megfelelő táplálkozás kell. Ehhez nem elegendő csupán a felvilágosítás. Ha nem adunk a gyerek kezébe almát, akkor hiába mondjuk neki, hogy chips helyett azt válassza tízóraira. Az igazi eredményhez az kell, hogy egészségtelen étel-ital ne kerüljön az asztalra az óvodában, az iskolában, és persze otthon sem. Akkor teszünk igazán jót a gyerekeinknek, ha – ízletesen elkészítve és gusztusosan tálalva – igyekszünk egészséges étkekkel kínálni őket.

Manapság, sajnos még nem tartunk itt. Bármelyik vállalkozás ételeit fogyasztják gyerekeink, nem számíthatunk arra, hogy a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges tápanyagokat és vitaminokat maradéktalanul megkapják. Ezért a szülők jól teszik, ha az egészséges táplálkozás szempontjait figyelembe véve igyekeznek kiegészíteni az óvodai és az iskolai kosztot. Nemegy óvodában a szülők felváltva hoznak be zöldséget és gyümölcsöt, amit azután az óvónők tízóraira az egész csoport számára szétosztanak. Az iskolásoknak csomagoljunk, vagy legalább otthon adjunk gyümölcsöt és nem utolsósorban zöldséget. Az étrendet érdemes még tejjel és tejtermékekkel, valamint teljes kiőrlésű gabonafélékkel kiegészíteni.