Nem a ruha teszi az embert! A túlkoptatott frázist persze legalább annyian ismerjük, mint a véglegesen elkopott pólók, és végletekig kibolyhosodott pulóverek történetét. Megvettük őket, mert szükség volt rájuk, a szűkösség viszont csupán ezek beszerzését tette lehetővé. Ha pedig továbbmegyünk, bizonyára azon kérdés sem lesz ismeretlen, miszerint mégis, mi éri meg igazán a pénzét? 
(FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)

Amit dupla áron adnak, az kétszer olyan tartós? Pénztárcánkon vagy inkább mentalitásunkon múlik a választás? Egyáltalán: textilek tekintetében is beszélhetünk ár-érték arányról?

A bevezetőben feltett kérdések megválaszolásában egy hazai divat-ipari kisvállalkozás, a Magenta első asszonya, Dankó Ágnes volt segítségemre, aki már az elején kijelentette: akárhogy is vesszük, valaminek az ára mindig meghatározza a hozzá csatolt termék minőségét, legyen az akár élelmiszer, vagy éppen egy női blúz. Vitatkozni talán nincs is értelme, hiszen ha egy – teszem azt – felsőruházati cikket gondosan kikészített anyagból, valamint minőségi cérnával állítanak elő, ráadásul nagy figyelemmel, sőt, legfeljebb 20-30 példányban, akkor annak ára, a ráfordított idő, illetve anyagi befektetés arányában bizony nem lesz alacsony, ami nyilván érthető is. Ilyen, nagykereskedelmi léptékkel mérve elenyészőnek számító darabszám esetén az egyes termékekre fordítandó összeg mondjuk 1000 forint, míg ugyanezen cikk nagyüzemi, azaz többezer példányos gyártásakor akár 100 forintos költséggel is előállítható. Ennek értelmében tehát például a bevásárlóközpontokban megtalálható világcégek által kínált tömegcikkek nem feltétlenül silányabb minőségűek, mint a korlátozott darabszámban készülő termékek. Áruk csupán azért kedvezőbb, mert a vállalat 2-3 ezer darabot is gyártat belőlük.

Gyűrött (volt?) a divat
Dankó Ágnes hamar eloszlatta például azon tévhitet, mely szerint a megannyi üzletből és a piacok standjairól ismerős „gyűrött-anyag” azért jött divatba, mert a kínai ember nem tud egyenesen varrni. Nem. Efféle trendújítás szinte évről-évre megfigyelhető a divat világában, elég például csak a tavaly nyári rettentő jersey anyagra gondolni, ami kényelmesnek, levegőzőnek egyáltalán nem volt mondható – munkában való használatra alkalmatlan –, ám mivel bizonyos világcégek raktárában több százmilliós tételben halmozódott fel, valahogy meg kellett szabadulni tőle. Mi sem volt hát egyszerűbb, hordja el a nép. Így hordja el tehát a gyűrött-anyagból készülő termékeket is, hiszen ez a divat, ami − mint olyan − Dankó Ágnes szerint már egyre kevésbé létezik. Diktálni is felesleges tehát, hiszen a kereskedők nem merik felvállalni a kockázatosabb darabokat. Biztosra mennek. Abból vesznek, ami nekik tetszik.

NINCS VERSENY(HELYZET)
Az persze más kérdés, hogy ezek a cégek hol állíttatják elő termékeiket, és ha már itt tartunk, a jól ismert kínai métely mellett meg kell, hogy említsük az egyre inkább előtérbe kerülő török gyártósort. A munkaerő ott is már-már fillérekért dolgozik az amúgy sem túlzottan borsos költségekkel járó előállítási folyamatban, ráadásul, ahogyan a kínai ipar, a török is előszeretettel másolja le a vezető divatcégek ismert modelljeit. A tervezői teljesítményt tehát eleve nem kell honorálnia egyik nemzetnek sem, az itthon bejelentett munkaviszonyban, tehát adózó bérrendszerben tevékenykedők járulékainak összegét, valamint az említett helyeken sokszor feketén foglalkoztatott alkalmazottakon való ilyen jellegű spórolásokat szembeállítani pedig szinte már felesleges is.

Ruhacímke: dísz vagy tájékoztató?
A fogyasztókat a megfelelő tájékoztatással segíteni kell abban, hogy választani tudjanak a hatalmas áruválasztékból. A tájékoztatás célja, hogy a vevő megfelelő információkat kapjon – egyebek közt − az áru alapvető tulajdonságairól, természetéről, jellegzetességeiről, mennyiségéről, minőségéről, áráról, az áru használatára és kezelésére vonatkozó utasításokról, a használattal járó veszélyekről. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) kimondja, hogy csak biztonságos termék hozható forgalomba. A termék biztonságosságát a termék összetétele, csomagolása, a termék külső megjelenítése, címkézése, használati és kezelési útmutatója, hulladékkezelési vagy más tájékoztatója alapján lehet megítélni.

ELSZÜRKÜLTÜNK!
Észnél kell lennie tehát mindenkinek. A gyártónak már egy rossz szériája tönkreteheti a forgalmazót. Régebben az ipar minden részterülete többet kockáztatott, hiszen a konstruktőr merészebb álmokat látott, a gyártó elánnal vetette bele magát az újba, a kiskereskedő lehetőséget látott az újszerűségben, a vevők pedig nagyobb biztonsággal vállaltak fel egy rózsaszín kabátot, mondván: egynek jó lesz. Manapság azonban a vásárló is a variálhatóságot tartja szem előtt egy-egy termék megvételekor, a mai kínálat tehát elsősorban feketére, fehérre, szürkére és vajszínűre korlátozódik.

A divat tehát egyre kevésbé ösztönözhető, ám a divat világát célzóan, országos méretű szemléletváltási hullámok annál jellemzőbbek a hazai állapotokra. Elég, ha csak visszakanyarodunk a kínaiakhoz. Ruháik közül behozták a rosszat (hiszen van jó kínai termék is, csak nyilván drágábban), a fogyasztó pedig rá is jött, hogy az olcsó ár silány minőséget takar. Ezek után sokan a – kissé rosszmájúan – csak olasz-kínainak nevezett cikkekhez pártoltak át (sokszor ugyanis az olaszok is kínai anyagot vesznek, ha gépeikkel nem megoldható azok előállítása, pénzt azonban látnak az abból készült végeredményben). Ezek már valamivel drágábbak voltak, és a minőségűk is csupán valamivel volt jobb, majd megérkeztek hozzánk is a multinacionális cégek termékei, melyekkel napjainkra Dunát lehetne rekeszteni. Nagy mennyiségben állítják elő cikkeiket, fillérekért, melyből következően nem muszáj spórolniuk az anyagokon, így ruháik minősége közel sem csapnivaló. Politikájuk szerint pedig már csak azért is tudják megfizethető áron adni portékájukat, mivel a nagybetűs Divat szerint azok kifutási ideje mindössze egy évre szól – utána jön az újabb, „trendibb”. Ezek a cégek ráadásul azt is megengedhetik maguknak, hogy nyári kollekcióikat már júniusban leértékeljék, így például egy saját szériáját abban az időben legyártani készülő Magenta kiszorulhat a piacról. Nem kell persze messze menni! Olaszországban például államilag szabályozzák, hogy augusztus előtt senki se értékelhessen le nyári ruhákat.

A gyártó és a forgalmazó dolga
A terméket úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás óvja meg a termék minőségét, könnyítse meg szállítását, ne befolyásolja hátrányosan a termék minőségét vagy mennyiségét. A használati és kezelési útmutatóra, valamint a csomagolásra vonatkozó rendelkezések megtartására a gyártó, az ár feltüntetésére vonatkozó rendelkezések megtartására a forgalmazó köteles. Ha a gyártó nem tesz eleget kötelezettségeinek, a forgalmazó köteles azt pótolni. A fogyasztó, ha nem kapta meg a jogszabályban előírt használati és kezelési útmutatót, annak pótlását a forgalmazótól is kérheti, függetlenül attól, hogy az megnevezte-e a gyártót.

MINŐSÉG VAGY MENNYISÉG?
Nálunk, annyi minden mellett, ez utóbbi szabály is hiányzik. Helyette pedig marad az örök kérdés: mégis, melyiket érdemes megvenni ebből a tengernyi termékből? Egy biztos: ha valamit túl olcsón vettünk, vélhetően nem a világ legjobb üzletét kötöttük meg egy elnyűhetetlen darabért. Az abban nyugvó értéket szimbolizálja az általunk kifizetett párezer forint. Igaz, jártunkban-keltünkben nyitva tarthatjuk szemünk a minőségre utaló, látható jeleket vizslatva. Mérlegelhetjük, hogy mennyire bolyhosodik majd ki az anyag, göbösödik-e mosás után a választott textil, illetve a háromszálas varrást rögzíti-e külön varrat, avagy annak hiányában könnyelmű szakadásra bízták-e a dolgot a készítők.

A legeredményesebb választás talán az lehet, ha a hozzáállásban keressük a megoldást, ha gondolkodásmódunk alapján vizsgáljuk e kérdést. Költsem el egy pulóverre a 3 év alatt rendelkezésemre álló 12 ezer forintot, vagy vegyek évente egyet 4000-ért. Mert lehet, hogy ez utóbbi csupán egy esztendőt húz ki, míg a másik akár három évig, vagy még azon túl is hordható. Persze az utóbbi mindössze akkor lehet megoldás, ha van egyszerre 12 ezer forintom, és nem egyébként nem érdekel majd a 2011-es „divat”.

Szóval talán még is inkább az ember teszi a piacot...

Ami nincs a jogszabályokban
A textilruházati termékek címkézésére vonatkozó szabályozás jelenleg hiányos. A vásárlási tájékoztatók tartalmára vonatkozóan az Fgytv. mellett a textiltermékek forgalomba hozatalának egyes követelményeiről szóló 25/2005 (IV. 29.) GKM rendelet (továbbiakban: Rendelet), valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény tartalmaz rendelkezéseket.

Az Fgytv. szerint a gyártó köteles a forgalmazott termékkel kapcsolatos kockázati tényezőket felmérni, és megtenni a megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket, így különösen a terméket azonosításra alkalmas jelöléssel ellátni. Kérdés persze, hogy mi tekinthető a termék azonosítására alkalmas jelölésnek?

A Rendelet szerinti, a nyersanyag-összetételre vonatkozó legfontosabb adatokat, elnevezéseket, leírásokat és tájékoztatást világosan olvasható, egységes írásképben, magyar nyelven kell feltüntetni a textiltermék csomagolásán vagy más módon a textiltermékhez rögzítve, továbbá a textiltermékre vonatkozó kereskedelmi kommunikációban. Megengedett azonban, hogy ezek az adatok a magyar nyelv mellett más nyelven is szerepeljenek. Az azonban nem, hogy magyar nyelven ne szerepeljen a tájékoztatás, mégis találkozunk kizárólag idegen nyelvű ismertetőkkel.

A már hatálytalan használati-kezelési útmutatóról és a minőség tanúsításáról szóló 2/1984. (III.10.) BkM-IpM együttes rendelet alapján a vásárlási tájékoztatón belföldi termék esetén a gyártót, importtermék esetén az importálót fel kellett tüntetni. A jelenleg hatályos jogszabályokban nincs ilyen rendelkezés! Ez esetben fennáll a kérdés, hogy teljes körű-e így a fogyasztó tájékoztatása?

Bizonytalan garancia
A Rendelet szerint a nyersanyag-összetételt a textilterméken címkézés vagy egyéb megfelelő jelölés útján kell megadni, a termékre ráerősítve vagy beleszőve. Ennek értelmében így elegendő akárcsak egy papír függőcímke csatolása, nem kell bevarrni a címkét. A textiltermékekkel kapcsolatban a vásárló a fogyasztói szerződés keretében két évig érvényesítheti szavatossági jogait. Korábban a jogszabályi előírás alapján a termékbe bevarrt címkének a termék várható élettartama alatt olvashatónak kellett maradnia. Kétéves szavatossági időn belül egy papírcímkével nehezebb a bizonyítás.

A ruházati termékek esetében használati-kezelési útmutató tartalmára és feltüntetésének módjára vonatkozó jogi előírás nincs (régebben a textíliák nyersanyag-összetételének megadásáról szóló 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelet és az „MSZ ISO 3758:1992 Textíliák kezelési jelképeinek kódcímkéi” című szabvány tartalmazott erre vonatkozóan rendelkezéseket). Emiatt az eltérő tájékoztatási formák eltérő használathoz vezethetnek, ez pedig a fogyasztói kifogások számának emelkedését eredményezhetik.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a felsőruházati termékek címkézését rendszeresen, évek óta országos témavizsgálatok keretében folyamatosan ellenőrzi. A rendszeres ellenőrzés ellenére a címkézési hiányosságok aránya igen magas.

Nincs mit tenni. Elő kell venni a mosógép használati-kezelési útmutatóját...

A legkisebb a nyerő
A fogyasztót írásban tájékoztatni kell a fogyasztóknak megvételre kínált termék eladási áráról és egységáráról. Az eladási árat, az egységárat egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében kifejezve. A termék eladási áraként és egységáraként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni. Több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén a vállalkozás köteles a feltüntetett legalacsonyabb eladási árat vagy szolgáltatási díjat felszámolni.