Tisztaságmánia – jóból is megárt a sok

A modern európai fürdési kultúra természetesnek tartja a tisztálkodószerekkel való napi tusolást, mosakodást. Vajon ez az újkeletű tisztaságigény a higiéniai fejlődés csúcsa, vagy a higiénia eltúlzása?
(FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)

Az elmúlt 25-30 évben a hagyományos szappant szép lassan lekörözte a gyorsan, könnyen használható tusfürdő. Dr. Móréné Horkay Edit, az OÉTI szakembere felvilágosította lapunkat, hogy a tusfürdő nemcsak állagában különbözik a szappantól, hanem abban is, hogy a két termék fő kémiai funkcióját – a bőr tisztítását – teljesen eltérő szerkezetű vegyületekkel érik el, ebből adódóan gyártási technológiájuk is különböző.

TERMÉSZETESEN EGYSZERŰ
A szilárd szappant hosszú szénláncú zsírsavakból és lúgból állítják elő, egy egyszerű folyamat során, amely nem igényel komoly berendezést. Szinte minden állati zsírból vagy növényi olajból készíthető szappan. Népszerű alapanyag a kókuszolaj, az olívaolaj, a fantáziának csak a természet szab határt. Az elszappanosított massza a levegőn szikkadva szilárdul meg. A szappanokat lehet színezni, illatosítani, tartalmazhatnak például illóolajat, növényi kivonatot, iszapot, kecsketejet.

A folyékony szappanként árusított termékek megjelenésükben is és egyéb tekintetben is inkább a tusfürdőkhöz hasonlítanak, mondhatni azokkal azonos terméktípusok. A szappannal való rokonságukat csak a nevükben őrzik.

A lúgos szappannal szemben a folyékony tusfürdő savas kémhatású. E termékek legfontosabb aktív, tisztító és habzó anyaga a tenzid (vízben jól oldódó felületaktív anyag), olyan vegyület, amely képes leoldani a bőrfelszínről, textíliákról, vagy bármely más felületről a zsíros szennyeződéseket. A tenzidek csoportjába sokféle vegyület tartozik, amelyek kémiai tulajdonságaik alapján lehetnek anionosak, kationosak, nem-ionosak és amfoterek (savas és lúgos tulajdonsággal egyaránt rendelkező vegyületek). Számuk meghaladja a kétszázat. A tenzidek jól oldódnak vízben, könnyen elterülnek a bőrfelszínen, és eltávolítják onnan a szennyeződéseket. A mosószerek, mosogatószerek, tisztítószerek is különböző típusú tenzideket tartalmaznak.

A tisztítóanyag mellett a tusfürdők általában vizet, továbbá a sűrűséget (viszkozitás), kémhatást (pH-t) szabályozó anyagokat, valamint tartósítószert, illatanyagot, színezéket tartalmaznak. Számos tusfürdőben a bőrt tápláló, regeneráló, hidratáló és visszazsírozó hatóanyagok széles skálája mellett vitaminok, bőrhűsítő- és gyulladáscsökkentő anyagok is megtalálhatók. A legegyszerűbb készítmény már 5 komponensből előállítható, de akár 15-20 összetevő is rejtőzhet egy termékben. A tusfürdők elterjedésének másik oka, hogy a szappanok nem tudták felvenni a versenyt a tusfürdők csábító „extra” tulajdonságainak változatosságával.

Egyszerű kémia
A szappanokban, illetve a tusfürdőkben található tenzidek víztaszító részükkel a zsírokhoz, vízkedvelő részükkel a vízhez kapcsolódnak, így teremtenek kapcsolatot a víz és a szennyeződés között. A detergens vegyület micellákat (gömböcskéket) képez a zsíros szennyeződésekkel, a szennyeződés helyezkedik el középen, és a tisztító molekulák úgy veszik körül, mint napsugarak a napkorongot, külső végükkel a vizes közeg felé irányulva.

KOCKÁZAT VAGY KÉNYEZTETÉS?
Habár az egészségügyi előírások célja, hogy biztonságos minőségű kozmetikumok kerüljenek forgalomba, kivédhetetlen, hogy a készítmények egy-egy összetevője ne váltson ki allergiát egyes személyeknél. Dr. Svajda Bernadett bőrgyógyász a színező- és illatanyagokat tekinti fő kockázati tényezőnek, de a paraben (tartósítóanyag) és a lanolintartalom is előidézhet túlérzékenységi reakciót, sőt, a kellemetlen tünetek hátterében gyógynövények, például kamilla, aloe vera is állhatnak. Tulajdonképpen az adott termék vonzerejét jelentő különleges összetevőkben rejlik az igazi veszély.

Az allergia kiütésekben és ekcémában egyaránt testet ölthet. Az ekcéma tünete a száraz, kipirult, erősen viszkető bőr, amely vakarás hatására megvastagszik, a hajlatokban bereped és kisebesedik. Bármilyen tünetet észlelünk, hagyjunk fel az adott termék használatával! Bőrallergia-teszttel kinyomozható, hogy pontosan mely vegyület vezetett túlérzékenységhez. A továbbiakban kerüljük el az ilyen anyagot tartalmazó készítményeket. A címkén az „Összetevők” („Ingredients”) címszó alatt tájékozódhatunk a gyártáskor felhasznált anyagokról.

A BŐR VÉDELMÉBEN?
A bőr erős kiszáradását, ekcémás tüneteket nemcsak allergia eredményezhet, hanem a túl sok fürdés, főleg a kádban fürdés. Különösen télen a bőr könnyebben dehidratálódik, a kinti hideg és a forró fürdő közti hőmérsékletkülönbség a bőr védőrétege számára nehezen kompenzálható.

Ráadásul a lúgos kémhatású szappanok a fehérjetermészetű anyagokra, így a bőrre is, hosszabb érintkezés során károsítóan hatnak. Oldják a hámréteget, a hajszálakat, zsírtalanítanak, használatuk után ezért érezzük szárazabbnak bőrünket. Dr. Kádár János immunológus szerint a túl gyakori, szappannal való mosakodástól a bőr szitássá válik, mint az agyonmosott zokni, elveszíti a zsíranyagait, a sejt közötti kötések fellazulnak. A tusfürdők, különösen a krémes állagú, olajat tartalmazó termékek a szappannál kevésbé szárító hatásúak.

A bőr szervezetünk elsődleges védőrétege. A mindennapos tusolás, fürdés célja a bőr, s azon keresztül testünk tisztántartása, a baktériumok eltávolítása, így egészségünk megőrzése. Csakhogy a detergensek (l. keretes írásunkat) túlzott használata megfosztja bőrünket természetes védőrétegétől, a savköpenyétől, továbbá a sokat mosott területeken megváltozik a bőr baktériumflórája, akár kórokozók is megtelepedhetnek. Így a tisztaságmánia paradox módon azt eredményezi, amit el szeretnénk kerülni…

A sapotól a tusfürdőig
Az európai kultúrában először római források említik a szappant. Plinius leírása szerint a gallok és a germánok hajuk szőkítéséhez kecskezsírból és hamuból készítettek sapot, melyet Galenus már, mint tisztálkodószert említ. Nem kizárt, hogy az „ősszappanok” a keltáktól indultak hódító útjukra, sőt, szappanszerű készítmények már ókori babilóniai és egyiptomi ábrázolásokon is fellelhetők. Igaz, eredetileg hajpomádénak, illetve mumifikáláshoz használták őket. A szappan térhódítását megelőzően az ókori görögök és rómaiak fürdőikben földfajtákkal vagy hamuval tisztálkodtak, és olajjal kenték be bőrüket, majd a felvitt anyagokat kaparóval távolították el a testükről. A szappan csak lassan váltotta fel ezt a szokást a 2-3. században, ami a korai változat kellemetlen szagának volt köszönhető.

A koraközépkorban már általánossá vált a szappanhasználat, a hűbéri birtokokon szappanfőző iparosok tevékenykedtek, faggyú vagy más állati zsírok, valamint lúgkő felhasználásával. Az illatos, olívaolajból és fahamuból előállított pipereszappan arab találmány, a középkorban azonban csak a jómódúak engedhették meg maguknak ezt a keleti luxuscikket.

Múltak az évszázadok, az 1800-as években végre kialakult a modern szappangyártás Michel Eugène Chevreulnek köszönhetően, továbbá elterjedt a növényiolaj-alapú szappan, amely kellemesebb illatú és jobban habzik a faggyúszappannál. William H. Lever kezdett először nagyüzemi szappangyártásba.

Az 1980-as évek hoztak ismét újat a csap alatt, a tusfürdők és folyékony szappanok robbanásszerű elterjedésével, igaz, folyékony szappant már a XX. század elejétől gyártottak.

BÍZZUK A TISZTA VÍZRE!
E tények ismeretében vajon mi a célravezetőbb: a különféle vegyületeket magába sűrítő tusfürdő vagy a természetes, de szárító szappan? Netalántán nem is szükséges a napi tisztálkodás?

Kádár János immunológus leszögezte, hogy fontos naponta mosakodni, de a tisztítást elvileg a sima víz is képes elvégezni. Elegendő 2-3 naponta visszatérhetünk kedvenc szappanunkhoz vagy tusfürdőnkhöz, így nem, vagy kevésbé károsítjuk bőrünket.

Ha nem bízunk a vízben, és ragaszkodunk valamilyen tisztító kozmetikum napi használatához, akkor − az immunológus szerint − válasszunk olyan tusfürdőt, amely csak tisztítóanyagot tartalmaz. Habár ezek a termékek kevésbé kenhetők és nem igazán habzanak, e fogyatékosságuk oka pontosan azoknak az összetevőknek a hiánya, amik az esetleges allergiáért felelősek.