A gazdasági válság valószínűleg minden családot megérintett. Ennek köszönhetően napjainkban az emberek még inkább megcsináltatják a kisebb hibával rendelkező ruházati tárgyaikat – cipő, öv, táska – mint hogy újat vegyenek. Azonban egyre nehezebb megbízható, bevált mesterembert találni. 
(FÉBÉSZ - Teszt plussz online)

Az utcákon, a tereken bankok, shopok, marketek „kelletik” magukat. Egy-két szabó, cipész maradt mementóként, lehetőséget adva arra, hogy az emberek számára még mindig fontos apróbb javításokban segítségre legyenek.

Ám ezek a kisebb „céhmesterek” is kiszorulnak a jelentősebb centrumokból, mert az egyébként hangulatos kis műhelyük már nem oda való, illetve gyakran egy-egy házfelújítás áldozatává válnak. Budapesten és vidéken – egy kisebb városban és egy megyeszékhelyen – néztünk körbe, mi a helyzet.

Sokszor a ragaszkodás miatt inkább többször is megcsináltatnak egy dolgot, minthogy újat vegyenek. Egy vidéki köszörűs mesélte, hogy a tehetős, polgári származást sejtető kuncsaftja ragaszkodott mindenáron a kedvenc kisollójához, inkább többször hozta élesíteni, mert nem akart újat venni.

Van, hogy a kényelmi szempont miatt csináltatunk meg egy dolgot, hiszen egy új, drága cipő megvétele után, inkább a cipésszel javíttatjuk meg az esetleges kisebb hibát, és nem a boltban reklamálunk. Így nem idegesítenek fel a „magyarázatukkal” és a cipőt is hamarabb hordhatjuk. (Ez igaz a külföldön vett ruhaneműre is, hiszen ott még a kicserélés sem egyszerű.)

Ez azonban csak drágább termékeknél igaz, mert egy „kínai” termék nem ér annyit, hogy a mesterember próbáljon meg belőle újból a rendeltetésének megfelelő használati tárgyat előállítani. Ilyenkor jön a fogyasztói társadalom reakciója: olcsó volt, elromlott, eldobjuk, veszünk egy másik olcsó (vagyis kínai) újat!

Egy bőrből készült cipőnél azonban már érdemes elgondolkodnunk, hogy egy tisztességes (magyarán drága) talpaltatás után, akár még évekig hordhatjuk a kedvenc csizmánkat.

A kisebb műszaki eszközökkel kapcsolatban még rosszabb a helyzet, hiszen a nagy áruházakban nincs amolyan kis üzlet, ahol egy igazi ezermester javítana, így − ha még garanciás − vagy visszaviszi az ember a kávéfőzőjét, habverőjét, vagy újat vesz.

Ha mégis talál ilyet az ember – mondjuk Budapesten a Ferenc körútnál, egy akkora üzletben, mint egy panellakás legkisebb szobája −, ott egymás hegyén-hátán állnak a kávéfőzők, vasalók, vízforralók, stb. A tulajdonos „megvizsgálja” a bevitt terméket, és mindenről előre megmondja, javítható, érdemes-e rákölteni, vagy már menthetetlen. Azonban azt is elismerte, a javításokból már nem nagyon lehet megélni, hiszen az üzlet bérleti díját se nagyon tudja kitermelni.

A „szaki” véleménye szerint a javításnál figyelembe kell venni, hogy a munka- és eszközdíj együttes összege ne haladja meg a háztartási gép jelenlegi árának a felét! Ilyenkor még érdemes javíttatni. Ellenkező esetben kevésbé érdemes az érzelmeinkre hallgatni, hiszen a kínálat ezen eszközökből egyre növekszik, ráadásul az új termékek új szolgáltatásokat is nyújtanak (vagy csak szebbek)! Ráadásul a javítás költéségénél nem sokkal drágább új termék a garancia lehetőségét is nyújtja!

Vidéken hasonló a helyzet, de akad olyan kis ezermester is, aki már-már érthetetlenül olcsón javít nadrágot, cipőt, ráadásul úgy, hogy szinte észrevehetetlen, hogy javított termékkel van dolgunk. Ő szinte csak hobbiból csinálja. Amikor azt kérdeztük, meg tudna-e élni ebből, csak nevetett.