A vasalás ősidők óta a Nagy Háztartási Játékok versenyszáma, a főzés, a takarítás és a mosás mellett. Kezdetben inkább férfiversenyzők uralták a műfajt, ma már inkább a hölgyek sportága. 
(FÉBÉSZ - Teszt plussz online)

Partnerünk, az ICRT fogyasztói tesztszervezet által kipróbált több tucatnyi „sporteszköz” közül majd’ mindegyik fellelhető hazánkban is. Összefoglalásunkban szereplő harminchárom szerkezet közül már mindenki megtalálhatja a leginkább kezéhez álló, kedvére való modellt. Hölgyeim (és uraim), segítünk átlátni a kavalkádon!

Az ICRT tesztjéből átemelt vasaló-alkalmatosságok esetében különvettük a gőzállomásokat és a „hagyományos” gőzölős vasalókat, így azok két táblázatban kaptak helyet. E két csoport a felépítését illetően alapvetően különbözik és mindkét típus más-más előnyökkel kecsegtet, melyekről keretes írásunkban szólunk. Bár külön táblázatban foglalnak helyet anyagunkban, az ICRT a készülékeket azonos körülmények között és azonos tesztszempontok szerint értékelte, így azok teszteredményei összevethetők. A táblázatok az eszközkategória sajátosságaiban térnek el egymástól. Egy tesztről van tehát szó, két táblázatba szedve, tiszteletben tartva azt, hogy az olvasó gőzállomásra, avagy gőzölős vasalóra tette a voksát a vásárlás előtt. A mezőny népessége és terjedelmi korlátjaink ismeretében ezúttal nem mélyülünk el az elemzésben, inkább az eszközök felépítéséről, funkcióiról, az egyes teszt-szempontok részleteiről írunk. Összességében a táblázat helyes használatához és a belőle nyerhető információk hatékony felhasználásához kívánunk segítséget nyújtani. És most elő a vasalókkal!

FELÉPÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY
Itt tüntettük fel az olyan alapvető információkat, mint a vasalók mérete és teljesítménye, azok alapvető jellemzői. A gőzállomás méreténél a teljes készülék méretét találjuk, a vasalórész az állomás tetején helyezkedik el, onnan emelhető le használatkor. A gőzállomások vasalórésze általában nem annyira vastag (magas), mint a gőzölős vasalóké, hiszen előbbi gőztartálya a gőzgenerátor részben helyezkedik el. A vasalók általánosan 28-30 centiméter szélesek és 17 centiméter magasak. A talp szélességében van számottevő különbség. Egy 12, illetve egy 16 centiméter szélességű vasalótalp más-más ruhák vasalását könnyíti meg, más és más stílusú vasalást tesz lehetővé.

A tesztelt modellek névleges teljesítményében sincsen különösebb szórás, általában 2-2,2 kW-ot tüntetnek fel a gyártók. Táblázatunkból kiderül a valós energiafelvétel is, wattórában.

Fontos jellemző a névleges és a tesztelt gőznyomás. Sokhelyütt a mért érték az egyébként meggyőzően magas nyomás felét sem éri el, így jobban járunk egy alacsonyabb nyomású, ám azt az értéket ténylegesen is hozó vasalóval. A gőznyomás a gőzállomásoknál jóval magasabb, a hagyományos vasalók percenkénti 30-40 grammos névleges értéke helyett itt több esetben valóban elérik a 100-as értéket, ténylegesen hatékonyabb vasalást lehetővé téve (ami majd a végértékelésben is megmutatkozik). Ami a víz (gőz) tartályát illeti, a gőzölős vasalók esetében ez üzem közben nem kivehető, míg a gőzgenerátor-egységeknél (gőzállomások) fontos jellemző ezek kivehetősége és/vagy üzem közbeni tölthetősége. Ezek a lehetőségek sokat könnyíthetnek életünkön, ha magas ruhaheggyel kell megbirkóznunk.

Érdekes lehet a súly is. Az általában másfél kilós gőzölős vasalóval szemben 1-1,2 kilogramm között mozog a gőzállomások vasalórészének súlya. Ezeknél elsősorban a könnyebb mozgás és a gőz ereje segíti a vasalást.

Gyakran elfeledett szempont és később sok bosszúságot okozhat az elektromos vezeték rövidsége és feltekerhetősége. Gőzállomásoknál még vegyük ide a generátort és a vasalótalpat összekötő gőzvezeték hosszát is. A legtöbb gőzölős vasaló vezetéke a sarka körül manuálisan feltekerhető, a gőzállomásokhoz pedig sokszor „adagolják” a kábelt, vagyis kihúzhatjuk, amennyire szükségünk van. Ennek érdemes utánajárni a boltban.

A táblázatban helyet kapott a talp jellege is. Mindegyik gyártó speciális talpról beszél, gyakran levédett technológiájának nevével nyomatékosítva a hatékonyság üzenetét. Mi ezeket az információkat nem, inkább – szintén az ICRT nyomán − a látszólagos anyagjelleget tüntettük fel.

Vasaló-történelem
Nem tudni pontosan mikor született meg az első vasaló, mivel a Földgolyó több pontján is felbukkantak ruhák simítására szolgáló eszközök. Az bizonyos például, hogy mintegy 2000 évvel ezelőtt Kínában már használtak forrólapos, a maiakhoz hasonlatos, parázzsal és homokkal töltött vasaló-alkalmatosságot, mívesen faragott csont fogórésszel. Ugyanakkor, különösen Észak-Európában, a vikingek korától kezdve elterjedtek voltak a különféle gombaalakú, üvegből, márványból, kőből, később vasból készült „textilnehezékek” melyek a ruhaneműk simítására szolgáltak. A középkori Európa mángorlószerű hengerei és nyomdagépre hajazó prései után a vasaló-evolúció győztese végül is a kézi, forró-vaslapos vasaló-változat lett, melyet a XIX. században izzó szénnel, olaj- vagy benzinégővel (!) fűtöttek, vagy egyszerűen tűzhelyen melegített fel a ház asszonya. Ekkor jelentek meg a lap (talp) felfűtésének idejére lecsatolható fogók is (egy újvilági, gyakorló háziasszony újításaként), melyek gyakran fából, vagy csontból készültek (ekkoriban alakjuk után a vasalót sokszor a szabó libájának „tailor’s goose”-nak nevezték.

A birtokolt vasalók száma, típusa (és később azok külcsíne) szépen lassan státusszimbólum lett a hölgyek és az urak számára. Volt külön ingujj-vasaló, bébiruha-vasaló, gallérvasaló és így tovább, melyeket alakjuk különböztetett meg. A legnépszerűbb vasalótípusnak, az egy darabból öntött, háromszög alapú vaslapnak (flat iron) a manhattani, 1902-ben elkészült „vasalóház” (flatiron building) néven emlegetett Fuller Building állít örök emléket.

A „veszélyes, körülményes és fárasztó” jelzőkből az első kettő szép lassan kikopott az elektromos vasaló megjelenését követően. A 19. század vége felé (1882) az amerikai Henry W. Seely által kieszelt szerkezet (szó szerint értve is) könnyebb vasalást tett lehetővé és folyamatosan forró hőmérsékletet tartott, feltétel csupán az elektromos hálózat megléte volt (és a tetemes számla megfizetése, ugyanis rettentő sokat fogyasztottak az első példányok). Az elektromos vasaló elterjedését a termosztát, azaz a hőfokszabályozó megjelenése segítette elő, az 1920-as években. Ennek köszönhetően már az alacsonyabb hőfokon olvadó műszálak és egyéb kényes textíliák is vasalhatóvá váltak. Elterjedtek a férfiak számára kifejlesztett útivasalók is, melyekkel az utazó vizet is forralhatott teájához.

A vasalók máig aktív generációja az 1940-es években terjedt el. Az ún. gőzölős vasalók, beépített tartályukban vizet forralva és a keletkező forró gőzt a talpon elhelyezkedő kis lyukacskákon kipréselve fellazították a rakoncátlan szálakat, hogy aztán azok szépen el legyenek simítva a forró talp által. Így már az igazán kényes, korábban nem vasalható szövetek is kezelhetővé váltak. A mai vasalók túlnyomó része ilyen gőzölős vasaló, teflon vagy kerámia bevonatú, illetve bevonat nélküli rozsdamentes acél vagy alumínium talppal. Mellettük megjelentek a XXI. század új, otthoni vasaló-alkalmatosságai, a gőzállomások, melyek több dologban is különböznek, a hagyományos gőzölősöktől. A gőzállomások egy fix, „asztali”, gőzgenerátor nevű – a gőzölős vasalókhoz mérten − nagykapacitású gőzképző egységből és egy kicsi, könnyű vasalótalpból állnak, mely egy gőzvezetékkel csatlakozik a generátorhoz. A vasalórész gombnyomásra a gőzgenerátor által előállított gőzt igen magas nyomással préseli ki lyukacsos talpán.

HASZNÁLATI LEHETŐSÉGEK, SZOLGÁLTATÁSOK
A ma kapható gőzölős vasalók általában ugyanazokkal a szolgáltatásokkal kecsegtetnek. Olyan megoldások ezek, amelyek segítségével az igazán makacs ráncokat, rugalmatlan anyagokat tudjuk jobb belátásra bírni. A tesztünkben szereplő gőzölős vasalók mindegyike rendelkezik „spriccelővel” az orr-részen, (ez vizet spriccel a felpuhítandó és elvasalandó anyagrészre), illetve egy kivétellel (Philips GC1705) extra gőzölőkkel (sokszor szupergőznek nevezik) is, ezért e tulajdonságokat a táblázatban külön nem is jelezzük. Ez utóbbi amolyan turbómód, amikor azonnali, 3-4-szeres gőznyomást produkál a vasaló (egy második gőzkamra segítségével). Szintén elterjedt a függőleges gőz lehetősége, amivel a tesztelt gőzölős vasalók két kivétellel (Philips GC1705 és GC2510) ugyancsak rendelkeznek. Ezzel nehezen elérhető helyeken vasalhatunk (pl. függöny), akár deszka nélkül, függőleges helyzetben is. Így a sokáig szekrényben szunnyadó ruháink gyűrődései is könnyen kezelhetővé válnak felvétel előtt egy gyors átgőzöléssel. Szintén alapvető jellemző a gőzölés intenzitásának állíthatósága, mely funkció mindegyik gőzölős vasalónál rendelkezésre áll. A különféle textíliák más és más gőzerőnek engednek.

Míg a gőzölős vasalókra az említett használati lehetőségek az említett kivételekkel az összes többi készülékre jellemzőek, addig gőzállomás vásárlásakor a tesztelt készülékek egyikénél sem találkozunk spriccelővel, és a táblázatunkban szereplő modellek közül többön a gőzerősség sem állítható, sőt, az extra gőzölés sem található meg sok készülékben. Mindezen különbségeket a gőzállomások sokszoros erejű gőznyomása ellensúlyozza. A függőleges gőz lehetősége mindegyik gőzállomásnál adott, éppúgy, mint a gőzölős vasalóknál.

A gőzállomásoknál viszont a megnövekedett igénybevétel mellett hely is rendelkezésre áll a kifinomultabb vízkőkezelésre. Így sok modellben találkozunk vízkőoldó kazettával, vagy gyűjtővel, amivel a csapvíz sem okoz gondot a készülékeknek. A hagyományos gőzölősöknél a tisztítás körülményesebb lehet, ezek általában a forró gőz segítségével pucolják ki a talpat, illetve pár esetben a szelepek ecetes mosása is megengedett. Sok vasalónál az öntisztításra külön gombot alakítottak ki, másoknál a gőzölés maximumra állításával történik, típusa válogatja. Érdemes meggyőződnünk vásárláskor arról is, vajon kiszemelt vasalónkban a gyártó engedi-e csapvíz használatát, vagy desztillált vizet kell felhalmoznunk a spájzban.

Gőzölők, állomások, férfiingek
A gőzállomások használóik szerint igazán hatékony vasaló-alkalmatosságok, melyek kényelmes és intenzív vasalást tesznek lehetővé, ugyanakkor a komolyabb példányok sokszor drágábbak, hagyományos társaikkal szemben. Az árkülönbség akár három-, négyszeres is lehet. Használatukkal rövidebb idő alatt ránctalanodnak ruhadarabjaink, mivel jóval nagyobb nyomással préselik a gőzt, bár nagyobb helyet foglalnak (a gőzgenerátor-részt, ami a vizet tárolja, és a gőzt adagolja, el kell helyezni valahol), a gőzvezeték végén csüngő kicsi és könnyű vasalórésszel könnyebb dolgozni, mint egy hagyományos vasalóval.

Szintén a gőzállomások mellett szóló érv a könnyebb fenntarthatóság. A víztartály sok modellnél vasalás közben is cserélhető, a vízkő oldása, a tartály tisztán tartása is könnyebb. A legtöbb masina rendelkezik beépített vízkőképződést gátló („anti-calc”) rendszerrel.

Választáskor meg kell fontolnia a dolgos háziasszonynak, mennyit és milyen gyakran szokott vasalni, hiszen a gőzállomásoknál több (egyes típusoknál akár 6-8) perces vízforralási idővel („bemelegedéssel”) is számolhatunk, míg a gőzölős vasalók általában fél percen belül már üzemkészek. A gőzállomások további hátránya a korlátozott hordozhatóság. Uraknak, útivasaló céljára tehát nem javallott, nekik inkább a vasalásmentes ingeket ajánlom figyelmükbe, amiknél egy speciális gyártáskori kezelésnek köszönhetően a frissen mosott pamutingek lógatva gyűrődésmentesen száradnak. Ez esetben elég néhány vállfát kéznél tartani, az öltönyünket pedig úgyis tisztítóra bízzuk – gőzállomást legénylakásban tehát hiába keresnénk. Apropó, ha már a tisztítóknál tartunk (és vegyük hozzá a szabóságokat is): a gőzállomás hasznossága számukra nem kérdés, hiszen ezek a készülékek az ipari vasalás területéről szivárogtak be a háztartásokba.

TESZTEREDMÉNYEK
Végül jöjjön összeállításunk „fénypontja” – a tesztek. A könnyebb eligazodás érdekében táblázatunkban az egyes szempontrendszerek összesítő értékeit tesszük közzé. Az ICRT munkatársai a használat, a tartósság és a kényelem (praktikum) területén több tucat tesztnek vetették alá a készülékeket. Az egytől öt csillagig terjedő értékeléseknél a magasabb osztályzat számít jobbnak. Mielőtt megnézzük sorrendben az egyes összesítőket, két fontos, általunk kiemelt rész-szempontra hívjuk fel a figyelmet. Az egyik a felület karcolódása. Ennek vizsgálatához háromféle textíliát vasaltak, meghatározott egységnyi ideig, hogy aztán a vasalófelület karcolódását szemügyre vegyék. Ez a mutató a tartósságba is beleszámított. Másrészt kiemelendőnek tartottuk a gőzképződés idejét, vagyis azt az időt, amely alatt a készülék üzemképessé válik, bekapcsolás után. Ez az érték a nagyobb vízmennyiséggel dolgozó gőzállomások esetében nagyobb, olykor több percig is eltart.

A már említett szempontrendszerek közül az első a használat kategóriája, ahol a tesztelők a vasalás eredményének minőségét, valamint az ehhez szükséges időt vették alapul. A vasalandót egy nyári len-nadrág, egy pamut póló és egy szintén pamut asztalterítő szolgáltatta, melyet meghatározott fokozaton vasaltak. Az a készülék teljesített legjobban, amelyikkel minél rövidebb idő alatt lehetett szebb és tartós végeredményt produkálni.

A következő szempontrendszer táblázatunkban a tartósságé. Itt a tesztelők egyenként 250 órányi folyamatos, laboratóriumi körülmények között zajló vasalást irányoztak elő, háromféle mintán. Amint a gőznyomás percenként 5 gramm alá esett, vagy valamilyen működési rendellenesség lépett fel (pl. a talp már nem melegedett) a teszt sikertelenül zárult. A maratoni vasalás után a vezetékek rongálódását és a készülékek általános műszaki állapotát, valamint menet közben a tisztíthatóságot is vizsgálták a szakemberek.

Végezetül, de korántsem utolsó sorban a kényelem-, praktikum-témakörben végzett tesztek összesítése következik. Ennek rész-szempontjai között szerepelt a gombok, kapcsolók kényelme, kezelhetősége, a vízállás és jelzőfények hasznossága, a felfűtés ideje, a termosztát állíthatósága, a feltöltés egyszerűsége, a megégés esélye, a kábel hossza és kényelme, a vasaló mozgatásának egyszerűsége, valamint az, hogy milyen gyorsan hűl le a talp.

A végértékelésben, amely egy százalékos (0-100%) vélemény az egyes készülékekről, a teszt-szempontok közül az említett tartóssági vizsgálat súlyozottan számítottak. A gőzölős vasalók és a gőzállomások összesített osztályzatai, mint már említettük, összemérhetőek, így összességében a legjobb vasalóeszköz a Tefal Express Compact anti-calc (GV7095) gőzállomása lett, mely 80%-os eredményt ért el. Gratulálunk a bajnoknak, amely minden bizonnyal jó választás! A képzeletbeli összesítésben holtverseny következik a Philips GC8420, a Rowenta Pro Perfect (DG8720), valamint a Tefal Express anti-calc (GV7250) között, melyek szintén gőzállomások. A 79%-os összesített eredményük szintén figyelemreméltó – ajánlott vételek. Őket követi az összesített eredménylistán a gőzölős vasalók legjobbika a Braun FreeStyle (SI6261) 78%-os értékelésével, ami után a Rowenta Focus (DZ5110) készüléke következik. A gőzölősök dobogójának harmadik helyén ismét egy holtverseny következik. A Philips Energycare (GC3620), a Rowenta Steamium (DW9020), a Tefal Aquaspeed 210 (FV5210) és az Ultimate Autoclean 300 (FV9430) ugyancsak megfontolandó választás a maguk 74%-os összesített értékelésével. Ejtsünk szót továbbá a gőzállomások versenyének harmadik helyezettjéről is. Ez a Calor márkanéven tesztelt (a hazai kínálatban Tefal márkanéven kapható) Easy Pressing (GV5240) készüléke, ami 75%-ot ért el.

Essék szó arról is, hogy melyik modelleket érdemes inkább elkerülni az ICRT tesztje nyomán! Ők jobbára egybeesnek azokkal, melyek nem szerepeltek jól a tartóssági teszten, és a többi szempont közt is található gyengéjük. Ezek pedig a gőzölős vasalók közül Bosch sensixx B1 (TDA2610) (40%), a Philips GC2810, GC2510 (40%) és GC1705 (33%), valamint az Electrolux EDB 5110 (33%). Az egyébként színvonalasabb és kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó gőzállomások mezőnyében a Delonghi VVX2000 készüléke érte el a legalacsonyabb értékelést (65%), a tartóssági mutatója neki sem makulátlan.